„A dán lány” tematikája amerikai feldolgozásban. A transzneműség komoly problémája az adott egyénnek, de ugyanilyen problematikus a környezete számára. Nagyon nehéz lehet az évtizedeken át férfinak vélt egyént egyik napról a másikra nőként viszontlátni. Így történt ebben a filmben is, a mindenben példás két gyermekes családapa úgy érezte, hogy a szelleme férfitestbe van börtönözve, az igazi nemi identitása: nő. Volt elég akaratereje és elszántsága, hogy szakítson a számára idegennek vélt testtel és hosszas kezelések és műtét után végre nőnek érezhette magát. Roy, illetve Ruth bátor tettét a felesége, Irma (Jessica Lange remek alakításában) először megrökönyödéssel, később elismerésre méltó megértéssel és belenyugvással fogadta. Néhány jelenet a filmben azonban szerintem felesleges volt, elsősorban a könnyzacskók irritálása volt a cél, például Ruth látogatása a szüleinél, ahol a demenciában szenvedő apját „oktatta ki” arról, hogy ki is az „a nő”, vagy a fiával történő nagy zokogó összeborulás. Megjegyzem: az elején említett film esetében is úgy éreztem, hogy az én egyéni giccshatáromat jóval túllépte a befejezés.
„A dán lány” tematikája amerikai feldolgozásban. A transzneműség komoly problémája az adott egyénnek, de ugyanilyen problematikus a környezete számára. Nagyon nehéz lehet az évtizedeken át férfinak vélt egyént egyik napról a másikra nőként viszontlátni. Így történt ebben a filmben is, a mindenben példás két gyermekes családapa úgy érezte, hogy a szelleme férfitestbe van börtönözve, az igazi nemi identitása: nő. Volt elég akaratereje és elszántsága, hogy szakítson a számára idegennek vélt testtel és hosszas kezelések és műtét után végre nőnek érezhette magát. Roy, illetve Ruth bátor tettét a felesége, Irma (Jessica Lange remek alakításában) először megrökönyödéssel, később elismerésre méltó megértéssel és belenyugvással fogadta. Néhány jelenet a filmben azonban szerintem felesleges volt, elsősorban a könnyzacskók irritálása volt a cél, például Ruth látogatása a szüleinél, ahol a demenciában szenvedő apját „oktatta ki” arról, hogy ki is az „a nő”, vagy a fiával történő nagy zokogó összeborulás. Megjegyzem: az elején említett film esetében is úgy éreztem, hogy az én egyéni giccshatáromat jóval túllépte a befejezés.