Meghasonlás

A film még akkor készült, amikor nem divatból volt valaki transz-gender-meleg-semleges-háromnemű... meg a br* tudja, hogy ki milyen jelzőket aggat magára... s közben próbálják elmagyarázni, hogy nem betegség. Ilyen alapon a down-szindróma sem betegsé... Többg, csak genetikai hiba... Na mindegy. Ennyit a társadalmi és politikai elkorcsosulásról. A film nagyszerű. Tom Wilkinson annyira kiválóan alakít ebben a filmben, hogy le a kalappal. És a film úgy mutatja be az egészet, ahogyan a valóságban is működnie kéne. Nem érzékenyít, nem az arcodba tolja, hogy ez a természetes. Úgy mutatja be egy nehéz helyzetben lévő ember sorsát, küzdelmét, a viszonyát a világhoz, a családhoz... s viszont, ahogyan az a valóságban működik. Vagy működnie kell. Nincs túljátszva, nincs túltolva. Ezt régebben láttam, ideje újra megnézni. Ajánlom mindenkinek. Ez nem lövöldözős-karatézós-robotos-űrbemenős-Földmegmentős. Ez egy nagyon szépen komponált dráma.

„A dán lány” tematikája amerikai feldolgozásban. A transzneműség komoly problémája az adott egyénnek, de ugyanilyen problematikus a környezete számára. Nagyon nehéz lehet az évtizedeken át férfinak vélt egyént egyik napról a másikra nőként viszontlát... Többni. Így történt ebben a filmben is, a mindenben példás két gyermekes családapa úgy érezte, hogy a szelleme férfitestbe van börtönözve, az igazi nemi identitása: nő. Volt elég akaratereje és elszántsága, hogy szakítson a számára idegennek vélt testtel és hosszas kezelések és műtét után végre nőnek érezhette magát. Roy, illetve Ruth bátor tettét a felesége, Irma (Jessica Lange remek alakításában) először megrökönyödéssel, később elismerésre méltó megértéssel és belenyugvással fogadta. Néhány jelenet a filmben azonban szerintem felesleges volt, elsősorban a könnyzacskók irritálása volt a cél, például Ruth látogatása a szüleinél, ahol a demenciában szenvedő apját „oktatta ki” arról, hogy ki is az „a nő”, vagy a fiával történő nagy zokogó összeborulás. Megjegyzem: az elején említett film esetében is úgy éreztem, hogy az én egyéni giccshatáromat jóval túllépte a befejezés.

Nagyon hamar eltelt a 2 óra, nem haboznak rögtön 5 perc után belevágnak a közepébe. Egy jól felépített sztori egy apáról, aki mindig is úgy érezte, hogy egy női testbe van bezárva. Mondjuk valahogy én többszre számítottam a film végére, tehát egy biz... Többonyos fokig nem mernek mélyebben beleásni a témába, viszont mindenkinek ajánlom, mert noha elvont film, ilyet is látni kell.