Holdfény

A filmnek a legnagyobb hibája, hogy túl sokat akar markolni és ettől elveszti az erejét. A színészi játékok egytől-egyig kiválóak, nem harsányak, de mégis hitelesek. Sajnos az egész film olyan, mintha három rövidfilmet raktak volna egymás után, de igazából egyiket sem fejezték volna be kellően. Mikor végre kezdene kialakulni a történet, akkor félbe vágják. Ráadásul az életszakaszok egyre gyengébbek is. Ha lehet így fogalmazni én az első fejezetből néztem volna meg egy teljes filmet. A második is érdekes volt a maga kérdéseivel, ám ott már elkezdett billegni a sztori. A harmadik meg totál semmilyen, csak jó zenék vannak benne és jó alakítások.

Sose gondoltam volna a megnézése előtt, hogy én ezt fogom mondani erről az alkotásról, de szerintem kiváló volt. A homoszexualitás kérdéskörének taglalása nálam mindig szenzitív téma, azonban itt olyan nüanszokat is sikerült a színészeknek megjelenítenie, amitől igazán megfogó lett a film.

Azt nem tudom, hogy megérdemelte-e az Oscar-díjat nem az én tisztem eldönteni. A történet egy kicsit átlagos, de a színészi alakítások nagyon hitelesek.

Vegyes érzésekkel ültem be a moziban, hiszen a csapból is az folyik milyen sikereket ért el a Golden Globe- on és hogy hány Oscar jelölést kapott, természetesen az egyik legnagyobb várományos. Nem mondok sok újat avval, hogy van egy jó kis recept arra, hogyan szerezzünk Oscart. Tartottam tőle, hogy ez a film semmivel nem lesz több, csupán jól elkészített étel. Szerencsére tévedtem, igaz tartalmaz minden jegyet, elemet, amit az Oscar zsűrije elvár, mégis képes volt a rendező új színt, és elemeket belevinni.
Egy gettóban született afroamerikai életét mutatja be gyerekkortól, nem kímélve a nézőt nehezebb témákról, mint a drogfüggő anya, az iskolai zaklatás, vagy a homoszexualitás kérdése egy ilyen környezetben. 3 pontban ismerhetjük meg a főszereplőt- ami egy nagyon helyes döntés, így megkíméltek bennünket, a lényegtelenebb epizódoktól, viszont a sorsfordítókra sokkal több idő és lehetőség maradt- gyerekkorban, gimnáziumban és felnőttként. A színészi játék változó sajnos, a gyerekkorba alakító színész talán a legmegfelelőbb, tökéletesen bevezeti a főbb személyiségjegyeket, és felveti a várható kérdéseket, problémákat.
A hangulat és a zene letaglózó, hol az egekbe emel, hol a földbe tipor, evvel is kényszerítve a nézőket, hogy szembesüljenek a fontos kérdésekkel. A film igazi hibája, az a befejezés. Számomra ott megtörik az ív, nem akarom lelőni a poént, de elhangzik egy olyan mondat a főszereplő szájából, ami képes megkérdőjelezni az egész film realitását, ráadásul teljesen feleslegesen, hiszen a karakter egyik végjegye, hogy alig beszél, így maga a gesztusokon van a nagyobb hangsúly. Meg se kellett volna szólalni, már maga a szituáció elmondott minden, a szavakkal csak elrontották az egészet.
Összeségében egy olyan filmet kaptunk, ami merészen képes rámutatni társadalmi problémákra, nem rejtve véka alá a saját véleményét róluk, elgondolkoztató, letaglózó erővel kényszerít minket az együttérzésre és szembesülésre. a szereplők többsége jó, nem nagyon találni kiemelkedő alakításokat, viszont a film hangulata, zenéje kárpótol mindenért.

Nem értem, hogy a közelemben lévő emberek közül miért csak nekem tetszett nagyon, és miért csak én gondolom úgy, hogy igenis megérdemelte a "Legjobb film" Oscart.