Na nézzük, újra a kukában landolunk-e?
A hősies és élhetőbb kilencvenes években még gyártottak (nézhető) filmeket. Igaz, már ott is kilógott néha a lóláb, de több épkézláb filmet hoztak tető alá, mint manapság az elmebajukat és más idegbetegségeiket a vászonra álmodó, újhullámos "rendezők"!
Itt a rendező, Robert Kurtzman és a forgatókönyvíró, jelesül Peter Atkins nem kifejezetten bonyolította túl a sztorit. Van egy dzsinn, és vannak a mohó emberek. És ezeknek a harca...
A dzsinn az arab és a muszlim világban egy intelligens és végtelenül gonosz szellemfajta. Az általánosságban azt gondolták a dzsinnekről, hogy ők látják az embereket, de az emberek nem látják őket. Egy másik idősíkban élnek, esznek, isznak, sőt házasodnak is. Ők is megszállhatják vagy kísérthetik az embereket, és tárgyakhoz is köthetjük őket...
Na ennyit a film dzsinnjéről...
Nézzük magát a filmet is valahára...
Egy kikötői baleset nyomán egy csinos hölgyikéhez kerül az opál, ami bizony nem egy egyszerű darab, hiszen egy rettenetesen feszült és frusztrált dzsint rejt magában, aki már nagyon várja, hogy kiszabaduljon végre-valahára. És mint Tibi bácsi a pöttyös labdához, dzsinnünk úgy ragaszkodik a három kívánság teljesítéséhez. Ja, és persze a világ leigázásához, persze azt majd a dzsinn cimboráival együtt. Egyszóval a forgatókönyv egyszerű, mint a bot, de valahogy mégis működik. Ráadásul nem is rosszul...
Vannak itt azért nagy nevek, kérem szépen, mint a vezető producer, Wes Craven, aztán feltűnik a filmvásznon Ted Raimi és Tom Savini, Tony Todd, és maga Robert Englund, mint bizti boyok...
Igaz, nem főszerepekben, de mégis.
Összességében egy korrektül összerakott, egyszerű kis mozi, kifejezetten jól megoldott maszkokkal (nemhiába Robert Kurtzman maszkmester is), és ne felejtsük el, itt van a zseniális Tom Savini is. Jók a slasher részek, és kidolgozottak a digitális trükkök. Jó a zene, köszönhetően Harry Manfredininek. Tammy Lauren, aki egy tényleges "B" kategóriás színésznő, aki inkább sorozatokban jeleskedik, itt is lehozta a karaktert, de nem annyira meggyőzően, hogy titokban nagy imádója lettem volna úgy hirtelen. Még egyvalakit megemlítenék... A dzsinnt magát alaktó Andrew Divoff, aki kellemes meglepetés volt számomra, de ha felidézzük, azért nem gyenge filmekben és sorozatokban szerepelt már, mint például az Éjjeli műszak, Megint 48 óra, Vadnyugati fejvadász, Tarzan, Alias, Miami helyszínelők stb., stb...
Boldog békeidők...
Ma már más lett a világ...
Lehet, megérett egy dzsinn eljövetelére...
Kedvenc fotelem...
Narancslé és mogyoró roppanós bundában...
Jó ez így, a többi nem érdekel!
74 Halálosztó (1997)
Ég és föld között létezik egy köztes világ, melyet rosszindulatú dzsinnek népesítenek be. A gonosz szellem, a dzsinn már nyolc évszázada egy vörös opálkristály belsejében... több»
