Ez a Thor film erősen másabb lett az elődeinél. Nagyszerű volt neki a rendező váltás. Végre egy olyan Thor filmet kaptunk ami nem fullba nyomatja a komolyságot. Mivel az első két rész inkább történelmi jelleget kapott ez pedig erősen elüt azoktól. Engem leginkább a Deadpool filmre emlékezetettt hisz már rögtön az elején ontja magából a jobbnál jobb poénokat. Éppen ezért dobva a monoton komoly történetet ezúttal egy lazább Thor-t kapunk a mozivászonra. Könnyedén táncol a film a történettel. Nem volt unalmas pillanat mert amint elérkezett volna már dobtak is valami mókás jelenetet elénk. A rendező Taika Waititi bitang jó választás volt erre a munkára mert végre kimert törni az elődei komorságából és amellett, hogy remek történetet dobott össze megtartott egy érdeklődési szintet a nézőknél. Ezúttal Thor jelleme is sokat változott, az eddig megszokott kissé beképzelt stílust lazábbra cserélték ami nagyon jól állt neki. Hulk és Thor nagyszerű párost alkottak együtt. Nekem egy testvérpár jut róluk eszembe akik civakodnak de ha kell kiállnak egymásért. Ebben a részben lett szintén nagy kedvencem Loki. Eddig inkább irritált a jelleme azonban most éreztem azt, hogy átjönnek az érzései. Hisz érthető módon másodhegedűsnek érezhette magát Thor mellett főleg miután rájött, hogy nem is egy családból származnak. Amellett, hogy ágál testvére ellen azért segítő jobbot is nyújt neki ebből láthatjuk, hogy szíve mélyén törődik testvérével. Szemtelen humora pedig még férfi szemmel nézve is szimpatikus karakterré teszi őt. Talán annyi negatívumot tudok említeni, hogy Hela nem lett akkora összetett karakter mint vártuk. Ezt eltekintve a Thor: Ragnarök egy nagyon szerethető, izgalmas és tartalmas cselekménnyel megáldott Marvel film lett amit kivétel nélkül ajánlok mindenkinek.
Ez a Thor film erősen másabb lett az elődeinél. Nagyszerű volt neki a rendező váltás. Végre egy olyan Thor filmet kaptunk ami nem fullba nyomatja a komolyságot. Mivel az első két rész inkább történelmi jelleget kapott ez pedig erősen elüt azoktól. Engem leginkább a Deadpool filmre emlékezetettt hisz már rögtön az elején ontja magából a jobbnál jobb poénokat. Éppen ezért dobva a monoton komoly történetet ezúttal egy lazább Thor-t kapunk a mozivászonra. Könnyedén táncol a film a történettel. Nem volt unalmas pillanat mert amint elérkezett volna már dobtak is valami mókás jelenetet elénk. A rendező Taika Waititi bitang jó választás volt erre a munkára mert végre kimert törni az elődei komorságából és amellett, hogy remek történetet dobott össze megtartott egy érdeklődési szintet a nézőknél. Ezúttal Thor jelleme is sokat változott, az eddig megszokott kissé beképzelt stílust lazábbra cserélték ami nagyon jól állt neki. Hulk és Thor nagyszerű párost alkottak együtt. Nekem egy testvérpár jut róluk eszembe akik civakodnak de ha kell kiállnak egymásért. Ebben a részben lett szintén nagy kedvencem Loki. Eddig inkább irritált a jelleme azonban most éreztem azt, hogy átjönnek az érzései. Hisz érthető módon másodhegedűsnek érezhette magát Thor mellett főleg miután rájött, hogy nem is egy családból származnak. Amellett, hogy ágál testvére ellen azért segítő jobbot is nyújt neki ebből láthatjuk, hogy szíve mélyén törődik testvérével. Szemtelen humora pedig még férfi szemmel nézve is szimpatikus karakterré teszi őt. Talán annyi negatívumot tudok említeni, hogy Hela nem lett akkora összetett karakter mint vártuk. Ezt eltekintve a Thor: Ragnarök egy nagyon szerethető, izgalmas és tartalmas cselekménnyel megáldott Marvel film lett amit kivétel nélkül ajánlok mindenkinek.