Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan is lehet egy tíz perces Kötéltáncból egy egész estés filmet rendezni.
Sehogy, mondtam már elsőre is a szóban forgó darab kapcsán, és az élet szerintem engem igazolt.
Mármint abból a szempontból tényleg sikerrel vette az akadályt Robert Zemeckis, hogy összehozott technikailag egy kétórás produkciót, de hogy ezzel nekünk mit tudott adni, arra még mostanáig sem tudtam rájönni.
Minden, amit tudnod kell a Kötéltáncról, hogy létezett egy Philippe Petit nevű francia úriember (a filmben Joseph Gordon-Levitt alakításában láthatjuk), aki 1974-ben fogta magát, és (természetesen teljesen illegálisan) átsétált az épülő World Trade Center két tornya között egy kifeszített kötélen. Igen, ezt nézzük két órán keresztül, pontosabban ezt, és még előtte másfél óráig azt, ahogy Zemeckis erőteljesen maszatolja a semmit.
Legalábbis én nem láttam semmi érdemi mondanivalót.
A Kötéltánc ugyanis nem akar semmit megfogalmazni, nincs egy épkézláb íve, karakterfejlődése, és semmi olyan közölnivalója, amire fel lehetne húzni, és bár ez lehetne jó döntés abból kiindulva, hogy milyen unalmas dolgok születnek néha, amikor egy hollywoodi produkció görcsösen mondani akar valamit, de ez a film annyira élettelen és semmitmondó, hogy helyenként néha azt kívántam, bárcsak legalább valami nagyívű álbölcsesség, vagy egy kis geg kiesne Gordon-Levitt száján.
De a forgatókönyv még a jelenetek jó részét átható narrációt is csak arra használja, hogy egy-egy momentumot túljátsszon, de nagyjából olyan lebutított és szájbarágós szinten, mintha egy óvodásoknak szóló képes mesekönyv elevenedne meg a vásznon.
És ahhoz képest, hogy rendelkezésre áll erre neki több, mint kilencven perc, Zemeckis története más részeit sem képes ennél magasabb szinteken kidolgozni, hiszen Petit lapos és küzdelmek nélküli életútja csak kötelező mutatványként adja a bevezetést, a továbbiakban pedig egy kőkemény „B-movie”.
Aztán látjuk a röhejes és béna maketteket, hogy a néző szájából néha kiesik a nasi.
De még az ezt fűszerező humor is annyira bárgyú, hogy a legviccesebb karakter egy olyan két lábon járó füvezős poén, mintha maga Jason mondana egy viccet a maszkja mögül, ahogy éppen kulturáltan belez ki valakit.
Ennyi várakozás és szenvedés után legalább a nagy finálénak volt mit kompenzálnia, de sajnos azzal sem lehetek teljesen és maradéktalanul elégedett, jobban megfogalmazva, az addig látottakon már semmit sem tudott javítani.
A végső nagy Kötéltánc, a finálé sem okozott nekem akkora örömet, hogy könnycseppeket tudjak morzsolgatni a szemem sarkában.
Magát a szédítő magasságot is igazán csak egy-két beállításban sikerült csak érzékeltetni, éppen ezért a látványeffektekért felelős emberkét is fenéken lehetett volna billenteni.
Ha valami igazán bámulatos benne, az az, hogy sikerült létrehozni egy ennyire semmiről nem szóló, lélektelen, lapos és unalmas produktumot.
Zemeckis sokkal jobban tenné, ha megmaradna az olyan érett és tartalmas produkcióknál, mint a Kényszerleszállás, ott legalább mutatott valamit a rendezői tudásából.
Kettő csillag, mert láttam már sokkal rosszabbat is.
Pozitívum?
A gyümölcstorta, amit eszem, nagyon finom, és laktató.
80 Kötéltánc (2015)
dráma | életrajzi | kaland | thriller
Philip Petit artista és kötéltáncos egy magazint lapozgatva, a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyainak képét szemlélve elhatározza, hogy egy kifeszített kötélen... több»
Szereplők: Joseph Gordon-Levitt, Ben Kingsley, Charlotte Le Bon, James Badge Dale, Ben Schwartz
Imádom a New Yorkban játszódó filmeket, és ha még igaz történeten is alapul, az nálam egy pluszt szokott hozzáadni, de ez a film nem tartozik ezek közé. Szerintem is unalmas és semmitmondó. Egy gyümölcstorta valóban feldobná. Remélem, ennél a filmnél nem sikerült leenned magad. :D jujj, tudom nagy troll vagyok, de le kellett csapnom ezt a labdát! ;)