A trilógia lezáró része, amelyben Damien Thorn felnőttként (Sam Neill) a politikai és üzleti hatalom csúcsaira jut, miközben célja, hogy megakadályozza Krisztus második eljövetelét. A film stílusa komorabb, vallási szimbólumokkal és apokaliptikus árnyalatokkal átszőtt, a hangulat feszült és drámai, ugyanakkor itt-ott már szatirikus, önironikus utalások is felbukkannak. A cselekmény főként Damien manipulációira, belső vívódására és a papokkal folytatott küzdelmére épül, a főszerepben Sam Neill karizmatikusan, sötét eleganciával alakítja a sorsát tudatosan irányító Antikrisztust, aki végül saját bukásával zárja le a történetet. A mellékszereplők kevésbé hangsúlyosak, a forgatókönyv olykor vontatott, de a tematika bátrabban reflektál társadalmi és vallási kérdésekre is. Graham Baker rendezése egységes képi világot teremt Jerry Goldsmith továbbra is erős zenéjével, bár a rémület és szimbolika már kevésbé hatásos, helyenként már inkább thriller, mint horror. Objektíven korrekt lezárás, újragondolt témák, de a horror intenzitása csökken; szubjektíven emlékezetes, de kevésbé fenyegető, inkább érdekesség a műfaj kedvelőinek. Nézése főleg trilógiarajongóknak, elgondolkodtató vallási filmeket keresőknek ajánlott.
A trilógia lezáró része, amelyben Damien Thorn felnőttként (Sam Neill) a politikai és üzleti hatalom csúcsaira jut, miközben célja, hogy megakadályozza Krisztus második eljövetelét. A film stílusa komorabb, vallási szimbólumokkal és apokaliptikus árnyalatokkal átszőtt, a hangulat feszült és drámai, ugyanakkor itt-ott már szatirikus, önironikus utalások is felbukkannak. A cselekmény főként Damien manipulációira, belső vívódására és a papokkal folytatott küzdelmére épül, a főszerepben Sam Neill karizmatikusan, sötét eleganciával alakítja a sorsát tudatosan irányító Antikrisztust, aki végül saját bukásával zárja le a történetet. A mellékszereplők kevésbé hangsúlyosak, a forgatókönyv olykor vontatott, de a tematika bátrabban reflektál társadalmi és vallási kérdésekre is. Graham Baker rendezése egységes képi világot teremt Jerry Goldsmith továbbra is erős zenéjével, bár a rémület és szimbolika már kevésbé hatásos, helyenként már inkább thriller, mint horror. Objektíven korrekt lezárás, újragondolt témák, de a horror intenzitása csökken; szubjektíven emlékezetes, de kevésbé fenyegető, inkább érdekesség a műfaj kedvelőinek. Nézése főleg trilógiarajongóknak, elgondolkodtató vallási filmeket keresőknek ajánlott.