Igaz történeten alapuló filmet mindig nagy feladat készíteni. Sok tényezőnek kell megfeleltetni az alkotást, kezdve a hitelességtől egészen az esetleges hozzátartozók/érintettek tiszteletben tartásáig. És ezek a viszonylag felszínesnek számító részelemek még csak a film tetejét képzik. Ha ezek megvannak, de a film önmagában véve sok szempontból kifogásolható, a kritikusok és a nézők is le fogják húzni az alkotást. Ha dramaturgiailag, hangulatában és technikailag is rendben van, viszont nem hiteles, akkor a hozzátartozók fognak hőbörögni. Így járt például Tarantino is Bruce Lee örököseivel.
Így tehát a filmnek egyszerre kell hitelesnek és minőséginek is lennie. Nem mondom, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány kiváló, valós eseményen alapuló krimit láttam, de az biztos, hogy alapvetően nem sokat. Hollywood ugyan szereti az igaz történeteket, de ezek inkább vagy az Eastwood-féle "kis-nagy hős" (Sully, Richard Jewell), vagy az irodai oknyomozós ( The Post, Spotlight), vagy a patrióta zsánert erősítik, mint például a Patriots Day vagy a 9/11 filmek mindegyike. Ritkaság számba mennek az olyan krimik, mint az Ír (amit csak kesernyés szájízzel tudok kriminek nevezni), vagy éppen A halál jelével gyakran és nem ok nélkül párhuzamba állított Zodiákus.
Talán ez Bong Joon Ho első igazán komoly nagyjátékfilmje. Szerencsére már volt mögöttem 4 film az alkotásai közül (sorrendben: Snowpiercer, Gazdatest, Okja és az Élősködők), így nagyjából már tudtam, hogy mire számíthatok. Az előzőek közül nálam egyedül az utolsó, egyben legismertebb filmje számít mesterműnek, a többi inkább csak jó. Ez a lista azonban bővült, mert A halál jelével egy új kedvencet avanzsáltam.
Bevallom őszintén, az első 45 perc után nem gondoltam volna erre. A történet csapongó volt, a dilettáns karakterek közül némelyik el-el tűnt, némelyik felbukkant. Nem volt feszültsége vagy lüktetése a sztorinak. Itt még nem éreztem azt a lassú építkezést, amit Bong a film masszív alapjának szánt. Ennek kellett ugyanis elbírnia azt a kegyetlenül erős másfél órát, ami ezután következett. Csakúgy, mint a Parasite esetében, itt is két film alkot egyet, s mint azt "utódja" kapcsán is sokan megjegyzik, A halál jelében is két különböző műfaj találkozik.
Az első negyed komikus szatírája után a film átfordul keményvonalas mystery-crime story-vá. Konkrétan nem tudtam kikapcsolni, annyira magával vitt a hangulata. A szereplők zseniálisak (elsősorban Bong nagy kedvence, Kang-ho Song), aki azonban nincs hozzászokva az ázsiai színészek játékához, lehet, kissé ripacskodásnak fogja találni a vásznon látottakat.
/SPOILER/ A film utolsó képkockája, ahogy Park megtöri a negyedik falat, és kinéz a nézőre, még most is megborzongat. Zseniális, hiszen a filmet maga a gyilkos is nézhette, ugyanis, mint tudjuk, nem sikerült elkapni. Legalábbis ezért a gyilkosságsorozatért nem, de egy rokona meggyilkolásáért éveken keresztül ült és, ha jól tudom, tavaly tudták rábizonyítani a hvaszongi emberöléseket is. SPOILER VÉGE/
Mindenképpen ajánlom ezt a filmet azoknak, akiknek tetszett az Élősködők, azoknak, akik szeretik az ázsiai filmeket, de elsősorban azoknak, akik szeretnének látni egy izgalmas, zsigeri, borzongató krimit.
Nálam ez a film felkerült a kedvencek falára, közvetlenül a Fargo mellé, de míg utóbbi csak megtévesztésképpen hivatkozik igaz történetre, A halál jele valóságosabb is, mint gondolnánk.
75 A halál jele (2003)
akció | dráma | krimi | misztikus | thriller
A valós eseményeket feldolgozó filmdráma két nyomozó közös munkáját ismerteti, akik 1986 és 1991 között egy brutális gyilkosság felgöngyölítésén dolgoztak. A... több»
Szereplők: Song Kang-ho, Jae-ho Song, Byeon Hie-bong , No-shik Park, Park Hae-Il
