Amerikai paródia, amely a szuperhősfilmek, főleg a 2002-es Pókember történetét figurázza ki, néhány utalással a Batman, X-Men és Fantasztikus Négyes filmekre is. Stílusa harsány, burleszk, helyenként direkt alpári és groteszk humorral, a hangulat végig elborult és harsányan vicces akar lenni, de sok a kínos, erőltetett poén. A cselekmény az örök vesztes Rick Riker (Drake Bell) szitakötőcsípéstől szuperhőssé válásáról szól; a karakterek szándékosan túlzóak, egysíkúak, Leslie Nielsen nagyban javít a színvonalon, de a legtöbb szereplő tipikus paródiafigurává silányul. A színészi játék korrekt, főleg Nielsen és Christopher McDonald formálják meg emlékezetesebben a szerepeiket, de összességében mindenki a stílushoz alkalmazkodik, ami főleg karikírozás. A forgatókönyv humorforrásai zömmel a testi poénokból és rövid gegparádéból építkeznek, a rendezés Craig Mazin részéről dinamikus, de repetitív, a látvány és kosztümök viszont jóval igényesebbek, mint a hasonló paródiákban. Objektíven nézve középszerű, kiszámítható, de gyors tempója miatt néha szórakoztató; szubjektíven nézve a paródiák vagy a burleszk iránt fogékonyak elmosolyodhatnak, másokat viszont zavarhat a primitív humor. Kifejezetten a Scary Movie-t és hasonló vígjátékokat kedvelő fiatal nézőknek ajánlott.
Amerikai paródia, amely a szuperhősfilmek, főleg a 2002-es Pókember történetét figurázza ki, néhány utalással a Batman, X-Men és Fantasztikus Négyes filmekre is. Stílusa harsány, burleszk, helyenként direkt alpári és groteszk humorral, a hangulat végig elborult és harsányan vicces akar lenni, de sok a kínos, erőltetett poén. A cselekmény az örök vesztes Rick Riker (Drake Bell) szitakötőcsípéstől szuperhőssé válásáról szól; a karakterek szándékosan túlzóak, egysíkúak, Leslie Nielsen nagyban javít a színvonalon, de a legtöbb szereplő tipikus paródiafigurává silányul. A színészi játék korrekt, főleg Nielsen és Christopher McDonald formálják meg emlékezetesebben a szerepeiket, de összességében mindenki a stílushoz alkalmazkodik, ami főleg karikírozás. A forgatókönyv humorforrásai zömmel a testi poénokból és rövid gegparádéból építkeznek, a rendezés Craig Mazin részéről dinamikus, de repetitív, a látvány és kosztümök viszont jóval igényesebbek, mint a hasonló paródiákban. Objektíven nézve középszerű, kiszámítható, de gyors tempója miatt néha szórakoztató; szubjektíven nézve a paródiák vagy a burleszk iránt fogékonyak elmosolyodhatnak, másokat viszont zavarhat a primitív humor. Kifejezetten a Scary Movie-t és hasonló vígjátékokat kedvelő fiatal nézőknek ajánlott.