Joseph Conrad: A sötétség mélyén című kisregénye egyike volt azon műveknek, melyek az Apokalipszis most kultfilm alapját képezték. A film több réteggel dolgozik tehát, mely nemcsak a narratív és asszociatív montázsokban, szimbólumokban, belső monológokban és a chiaroscuro technikával felfokozott drámai hatásokban ölt testet, hanem az irodalmi mű adaptív viszonyában is.
Conrad írása tanútétel mindamellett, amit Kongóban megtapasztalt, ahova egy kereskedelmi társasághoz szegődve hajóskapitányként jutott el. Az alapmű titokzatos, sötét, mélyen drámai hangulatot hordoz magában. A könyv megjelenésekor erős visszhangot váltott ki, mert a művön keresztül jutottak el a kongói emberekkel szembeni kegyetlenkedések a nemzetközi társadalomhoz. A történeti háttér ismert, II. Lipót belga gyarmatosító szemet vetett az elefántcsontra és az Afrikában termő kaucsukfákra, melyből a gumi alapanyaga nyerhető ki. A kongói embereket haszonszerzés és kizsákmányolás vádjával rabszolgaként dolgoztatta, kínozta, éheztette, megcsonkította. Genocídiumot hajtott végre. Conrad a nyers erőszak teljes részletességgel történő ábrázolása helyett olyan súlyokkal terhelt atmoszférát teremt regényében, mely valóban lehúz a sötétség gyomorforgató mélyére. (S bár egyik mű sem említi, de a kongói kakaóbab-ültetvények gyarmatosítása és a híres belga csoki története mégis megért ide egy mondatot.)
A film a könyv olvasása nélkül viszont nem biztos, hogy ugyanazt a hatást kelti. Értő szemek nélkül pedig 1/5-re képesek az emberek értékelni, miközben nem értik, hogy mi történik a filmben, azon kívül, hogy háború van, Amerika megint erkölcsileg menti magát, egy megőrült, ám az őrületén uralkodó százados kis csapatával a folyón utazva egy Kurtz nevű, szintén őrült ezredes után kutat, hogy megölje, miközben rengeteg értelmetlenül legyilkolt vietnámi embernek leszünk szemtanúi. Noha itt már látható, hogy merőben eltér a film alaptörténete (Vietnámban játszódik) Conrad kisregényétől, mégis meghatározó érzéseket szőtt bele F. Ford Copolla az Apokalipszis mostba. A Kongó folyón való hajózás erős szimbolikus hatást teremt, valamint a folyó maga összeköti a filmnyelvi és az irodalmi nyelv által hordozott emóciós kódokat és a cselekmény útját. A nehéz út végén Willard százados (Martin Sheen) megmaradt csapata célba ér, megtalálja Kurtz törzshelyét. Elképesztő operatőri és alkotói megoldásoknak lehetünk nézői innentől kezdve – az őrület határáig. Az egyik híres jelenete a filmnek, amikor Kurtz-ot (Marlon Brando) nagyközeli plánban veszi a kamera. A sötétség és fény játéka mesterien kelti életre azt a narratív síkot, melyben megjelenik a háború, katona, erkölcs, élet és halál, gyilkos és a csak szolgálatot teljesítő egyén (áldozat?) bináris viszonyrendszere a térben. Aki másokat katonaként megölt, miként ítélkezik a másik gyilkos ellen, akit maga az amerikai hadsereg nevezett meg likvidálandó ellenségként, jelenti ki Kurtz segítségével az alkotó. Mi a különbség a kettő között? A fekete és fehér, sötétség-fény, jó-rossz, bűn és ártatlanság binaritása egy külön értelmezési tartománya a film szövetének. Az időben előrehaladva pedig az őrület egyre nagyobb szerepet kap. A néző plánokkal, montázsokkal, szimbólumokkal való teljes bevonásával, a háború gyilkosainak megőrülése nyersen átélhető, s érthető. A film egy igazán innovatív és fontos alkotás, még ha egyes jelenetek nagyon visszatetszőek is, és úgy érezzük, nem illik a képbe, mégis szervesen hozzájárulnak a film lineáris idősíkjában történő műfajváltásához. Ez a remekmű a háborús drámától egészen a pszichothrillerig hajózik el, és ott is köt ki.
93 Apokalipszis most (1979)
dráma | háborús | road movie
A Vietnam újraegyesítéséért folyó háború során a saigoni CIA utasítja Willard kapitányt (Martin Sheen), hogy iktassa ki a megtébolyodott Kurtz ezredest (Marlon Brando), akire a... több»
Szereplők: Harrison Ford, Marlon Brando, Martin Sheen, Robert Duvall, Laurence Fishburne
