Próbálom összeszedni a gondolataimat a filmmel kapcsolatban, közben pedig duruzsol a fülembe a Vangelis-féle soundtrack. Különleges, ez a legjobb szó rá. És modern. Pedig benne van a nyolcvanas évek lenyomata, mégis nagyon egyedi. Jó választás volt. Magát a filmet nem láttam már legalább húsz éve. Még kamasz voltam, gondoltam újra nézve más szemmel nézek rá. Talán így is van. Klasszikusnak számít, talán megérdemelten, talán érdemtelenül. Mindkettő felé hajlok. A Cyberpunk alapjait fektette le filmben, ez alapján valóban klasszikus. Iszonyatosan erős atmoszférával, és képi világgal rendelkezik! Ez alapján szintén kiérdemeli a klasszikus jelzőt. De van itt egy DE! A sztori hajszálvékony, és maga a cselekmény is nyugdíjas tempóban, komótosan halad előre. Talán túlságosan is. Sőt! Nem is igazán van cselekmény. A szereplők mind feledhetőek, Rutger Hauert kivéve, mert ő tényleg nagyot megy, de igazából még Harrison Ford is olyan semmilyen. Persze a mondanivaló rendben van; „mi tesz bennünket emberré; hol ér véget az ember, hol kezdődik a gép”, de ma már vannak ettől mondanivalóban is sokkal erősebb filmek. Összességében egy kicsit bugyuta film, gyenge történettel, de rettentő erős atmoszférával. Ezen jelzők alapján viszont csak félig-meddig érdemli meg a kultstátuszt! Egyik szemem sír, a másik nevet…
Próbálom összeszedni a gondolataimat a filmmel kapcsolatban, közben pedig duruzsol a fülembe a Vangelis-féle soundtrack. Különleges, ez a legjobb szó rá. És modern. Pedig benne van a nyolcvanas évek lenyomata, mégis nagyon egyedi. Jó választás volt. Magát a filmet nem láttam már legalább húsz éve. Még kamasz voltam, gondoltam újra nézve más szemmel nézek rá. Talán így is van. Klasszikusnak számít, talán megérdemelten, talán érdemtelenül. Mindkettő felé hajlok. A Cyberpunk alapjait fektette le filmben, ez alapján valóban klasszikus. Iszonyatosan erős atmoszférával, és képi világgal rendelkezik! Ez alapján szintén kiérdemeli a klasszikus jelzőt. De van itt egy DE! A sztori hajszálvékony, és maga a cselekmény is nyugdíjas tempóban, komótosan halad előre. Talán túlságosan is. Sőt! Nem is igazán van cselekmény. A szereplők mind feledhetőek, Rutger Hauert kivéve, mert ő tényleg nagyot megy, de igazából még Harrison Ford is olyan semmilyen. Persze a mondanivaló rendben van; „mi tesz bennünket emberré; hol ér véget az ember, hol kezdődik a gép”, de ma már vannak ettől mondanivalóban is sokkal erősebb filmek. Összességében egy kicsit bugyuta film, gyenge történettel, de rettentő erős atmoszférával. Ezen jelzők alapján viszont csak félig-meddig érdemli meg a kultstátuszt! Egyik szemem sír, a másik nevet…