Néha-néha elolvasom a filmekhez írt velős kommenteket, és bizony jó néhány alkalommal megijedek. Nem is kicsit. Sőt, úgy érzem, csak írnak valamit, aminek semmi köze a filmhez, és sajnos még kissé egyszerű (bugyuta és elnagyolt) megfogalmazással is bírnak. Sajnos, ráadásul még lelkesek is. Könyörgöm, példának okáért ez a film 1974-es évjáratú. Nehogy már a kivitelezését, technikai megoldásait összehasonlítsuk egy mai, CGI-ben tobzódó filmmel. Semmilyen szempontból sem üdvözítő. Sőt, nem is illő dolog. Főleg úgy, hogy a mai filmekben elvétve találni igazi, élő helyszíneket, és szó szerint egyre kevesebb színészt is. Blue/grey background, számítógépen "megkreált" történet, minden digitalizált és robotikus. Mintha egy játékkal játszanánk, és ez számomra rémisztő...
Mai aktualitásom a Death Wish című (az eredeti, nem a brúszvilliszes gagyi), Charles Bronson bombaerős karakterétől megtámogatott, drámai elemekkel teleszőtt akcióthriller. A rendező Michael Winner, akivel Bronson már nem először dolgozott együtt. Ráadásul, ha hihetünk a hollywoodi pletykáknak, és ugyan miért ne hihetnénk, a rendező és Bronson között a következő párbeszéd hangzott el a forgatókönyv elolvasása után:
– Nagyon meg szeretném csinálni. (Így Bronson.)
– A filmet? (Kérdezi sandán Winner?)
– Á, dehogy. A bűnözőket lőni. (Reflektál Bronson.)
Eredetileg Lumet rendezte volna a mozit, és Jack Lemmon lett volna a megtorló. Hú... jobb ez így, ezt biztosra veszem. Na oké, hát lássuk, miből élünk! A vigilante filmek ugyan már három évvel filmünk bemutatója előtt elkezdődtek a Piszkos Harry 1971-gyel, Clint Eastwooddal a főszerepben, de az igazi áttörés talán itt következett be. Miért is? Mi az oka? Talán az, hogy a filmben "vérző szívű liberálisnak" állítják be, aki, hiába volt ott a koreai háborúban, de megtagadta a szolgálatot, és gyűlöli az erőszakot...
Dióhéjban a történet. Paul Kersey építészmérnök megbecsült és elismert ember a cégénél, imádja a feleségét és a lányát. Kettesben nyaral a nejével, Joannával (Hope Lange) Hawaaii-n, és feltöltődve utaznak haza New Yorkba. Joanna és a lányuk, Carol (Kathleen Tolan) egy vásárlásból érnek haza, de egy bűnöző banda kilesi őket, és csellel bemennek a lakásukba. Joannát megölik dühükben, és Carolt mind a hárman megerőszakolják.
Érdekesség, hogy Jeff Goldblum karrierje ebben a filmben kezdődött mint rosszfiú. Sőt továbbmegyek ezen a vonalon, mert itt van egy másik ikonnak a bemutatkozása is, és nem másnak, mint Denzel Washingtonnak, aki olyan apró szerepet kapott a moziban (a sikátorbeli támadók egyike), hogy a stáblistára fel sem került a neve.
Carol kijön a kórházból, de valamilyen katatón kómába esik, és nem lehet rajta segíteni. Kersey a temetés után munkaügyben elutazik Tucsonba, és a munka elvállalása és megtervezése után nagyon összebarátkozik a fő vállalkozóval, Ames-szal (Stuart Margolin), és kap tőle egy 32-es forgótáras pisztolyt, amit csak otthon csomagol ki. Hirtelen elhatározásból zsebre is vágja, majd esti sétára indul. A "vérző szívű liberalista fickó" hirtelen megvilágosul, és szó szerint a szemünk láttára átformálódik lelkiismeret nélküli bosszúálló, kérges szívű férfivá, aki habozás nélkül irtja a gonoszt, saját megváltását is keresve tetteiben. Nincs könyörület, nincs kímélet. Az átlag "kisember" tombolni kezd és büntet.
Arthur J. Ornitz zseniális képsorokat kreált, különösen az erőszakos részek brutalitása és nyersessége kiemelkedő, még mai szemmel is. Charles Bronson rezzenéstelen arca tökéletesen stimmel abba a képbe, ahogyan Kersey elveszíti a válóságérzetét, és a gondolatai már csak a vadászatokra irányulnak, alig várja, hogy a munkaidő végén ledobja az álcát, és átváltozzon kegyetlen gyilkossá. Érdekes annak bemutatása, ahogyan Kersey elkezdi levadászni az embereket, ahogyan a közösség hogyan reagál erre. A televízióban egy öreg hölgy vagányan meséli a riporternek, ugyan már, ő a táskájával jól elagyabugyálta a támadóját. Kersey nézi, és kajánul vigyorog. A rendőrség tétlen és óvatos is egyben, hiszen a bűnözési statisztikák javulnak, de azért mégis... Az elkövető egy gyilkos. Ez tény. Frank Ochoa (Vincent Gardenia) detektív is felfigyel Kersey-re és fura viselkedésére, és titokban el is kezd nyomozni utána, és mindenhova követni kezdi hősünket, aki azért egyre óvatosabb.
A film legvége is kifejezetten tanulságos és érdekes. Rájönnek, hogy Kersey a halálosztó, de mire Ochoa letartóztatná, a rendőrfőnök és a polgármester elmagyarázza a zsarunak, hogy el kell, hogy engedje, csak kösse ki, hogy el kell hagynia a várost. Kis westernes beütés... "Napnyugtáig gyorsan hagyd el a várost!"
Paul amint kijön a kórházból, ahol ellátják, vonatra ül, és Chicagóig meg sem áll, ahol munkát kap. Az utolsó snitt, ahogy egy utasokat zaklató bandára ráfogja pisztolyként az ujját, és egy hatalmas, önelégült, de magabiztos mosollyal belenéz a kamerába. Mi is a tanulság? Talán a legfontosabb a határvonal, ami a jogszabályok betartása, ami a törvénytisztelő polgár és a kamikaze, önmarcangoló, vigilante párbajhős között húzódik; olyan vékony és elmosódott, hogy nem is tudjuk, hogy hol kezdődik és hol végződik...
Háborúk és forradalmak. Ki kezdi el? Lényegtelen. Ami fontos, az az egyén, akinek az élete értelme, lényegi része megsemmisült, bármire képes, hiszen nincs veszítenivalója. Vigyázzunk magunkra, és főleg egymásra! Hiszen Kersey mindenhol felbukkanhat.
75 Bosszúvágy (1974)
akció | dráma | krimi | thriller
Paul Kersey átlagos, nyugodt és boldog életet él feleségével és lányával. Építészként dolgozik és soha nem szerette az erőszakot. Az élete azonban gyökeresen megváltozik,... több»
Szereplők: Jeff Goldblum, Charles Bronson, Olympia Dukakis, Hope Lange, Vincent Gardenia
