Életünkben nem játszottunk a Minecrafttal. Tudjuk, hogy van, sokan szeretik, kockás a világ, meg lehet ásni, építeni, és néha jön egy zöld valami, ami felrobban. Ennyi volt a tudásunk róla. Aztán jött a Minecraft film… és rájöttünk, hogy nem is kell gamernek lennünk ahhoz, hogy szívből szórakozzunk. Ez a film nem akar másnak látszani, mint ami: egy szögletes agymenés, ahol a logika csak akkor működik, ha épp kedve van. A sztori egy klisécunami, és a poénok sok helyütt annyira bénák, hogy pont azért bírod. Néha annyira infantilisek, hogy muszáj nevetni rajtuk. Ez így van jól. Ez így működik. Pontosan úgy, ahogy a játék is – gondoljuk mi -, csak most a film játszik veled. Hogy kocka-filmes hasonlattal éljek: nézzük a színészeket, akik megérnek egy külön „blokkot”! Sablonosak, de szerethetőek. Mindenki túltolja a szerepét, amit szerencsére egyikük sem szégyell, konkrétan lubickolnak. Jason Momoa és Jack Black úgy sok, hogy tisztában vannak ezzel. Úgy viselkednek, mintha egy szombat reggeli rajzfilm figurái keltek volna életre. Az „ellenség” pont annyira gonosz, hogy már szinte szeretnéd meghívni egy teára, hogy megbeszéljétek a motivációit, aztán eszedbe jut, hogy egy pixeles világban vagytok, és ott a motiváció annyi, hogy: „mert csak”. Lényegében a bugyutaság, a klisék, a furcsa látvány, a túltolt színészi játék, mindezek együtt egy végtelenül szórakoztató mixet alkotnak. Nem kell érteni hozzá, nem kell gamernek lenni, csak dőlj hátra, és hagyd, hogy a film játsszon veled!
Életünkben nem játszottunk a Minecrafttal. Tudjuk, hogy van, sokan szeretik, kockás a világ, meg lehet ásni, építeni, és néha jön egy zöld valami, ami felrobban. Ennyi volt a tudásunk róla. Aztán jött a Minecraft film… és rájöttünk, hogy nem is kell gamernek lennünk ahhoz, hogy szívből szórakozzunk. Ez a film nem akar másnak látszani, mint ami: egy szögletes agymenés, ahol a logika csak akkor működik, ha épp kedve van. A sztori egy klisécunami, és a poénok sok helyütt annyira bénák, hogy pont azért bírod. Néha annyira infantilisek, hogy muszáj nevetni rajtuk. Ez így van jól. Ez így működik. Pontosan úgy, ahogy a játék is – gondoljuk mi -, csak most a film játszik veled. Hogy kocka-filmes hasonlattal éljek: nézzük a színészeket, akik megérnek egy külön „blokkot”! Sablonosak, de szerethetőek. Mindenki túltolja a szerepét, amit szerencsére egyikük sem szégyell, konkrétan lubickolnak. Jason Momoa és Jack Black úgy sok, hogy tisztában vannak ezzel. Úgy viselkednek, mintha egy szombat reggeli rajzfilm figurái keltek volna életre. Az „ellenség” pont annyira gonosz, hogy már szinte szeretnéd meghívni egy teára, hogy megbeszéljétek a motivációit, aztán eszedbe jut, hogy egy pixeles világban vagytok, és ott a motiváció annyi, hogy: „mert csak”. Lényegében a bugyutaság, a klisék, a furcsa látvány, a túltolt színészi játék, mindezek együtt egy végtelenül szórakoztató mixet alkotnak. Nem kell érteni hozzá, nem kell gamernek lenni, csak dőlj hátra, és hagyd, hogy a film játsszon veled!