Érdekes, bár szerintem kissé rövid és felületes dokumentumfilm egy olyan festőről, akit a szűkebb-tágabb pátriáján kívül talán kevésbé ismernek. Vélhetően azért is sikerült ilyen nyúlfarknyira ez a film, mert Gecse Árpád élete nem volt különösebben mozgalmas, valószínűleg nem voltak nagy sztorik az életében, a maga falusi idilljében éldegélt és alkotott csendesen. Ennek ellenére szívesen vettem volna, ha szó esik arról, mit ábrázolnak a képei, illetve kíváncsi lettem volna a személyiségére, a művészetfelfogására is, arra, hogyan formálódott a saját művészi világa. Kicsit sajnálom, hogy csak a halála után tíz évvel készítették el róla ezt a mindössze 13-14 perces kisfilmet, holott vélhetően lett volna mondanivalója mind az általa végigélt 20. századról (1900-ban született, és 1999-ben halt meg), mind saját magáról és a művészi felfogásáról. Még ha nem is volt zseni, szerintem az életműve többet érdemelne ennél a nem egészen negyedóránál. Kicsit alaposabb szerkesztői-riporteri kutatómunkával valószínűleg össze lehetett volna szedni annyi anyagot, ami egy kb. 50 perces dokumentumfilmet kitett volna, és többet tudhatott volna meg belőle az érdeklődő. Kár, hogy az alkotóktól csak ennyire futotta, úgy látszik, nem igazán akarták megerőltetni magukat.
Érdekes, bár szerintem kissé rövid és felületes dokumentumfilm egy olyan festőről, akit a szűkebb-tágabb pátriáján kívül talán kevésbé ismernek. Vélhetően azért is sikerült ilyen nyúlfarknyira ez a film, mert Gecse Árpád élete nem volt különösebben mozgalmas, valószínűleg nem voltak nagy sztorik az életében, a maga falusi idilljében éldegélt és alkotott csendesen. Ennek ellenére szívesen vettem volna, ha szó esik arról, mit ábrázolnak a képei, illetve kíváncsi lettem volna a személyiségére, a művészetfelfogására is, arra, hogyan formálódott a saját művészi világa. Kicsit sajnálom, hogy csak a halála után tíz évvel készítették el róla ezt a mindössze 13-14 perces kisfilmet, holott vélhetően lett volna mondanivalója mind az általa végigélt 20. századról (1900-ban született, és 1999-ben halt meg), mind saját magáról és a művészi felfogásáról. Még ha nem is volt zseni, szerintem az életműve többet érdemelne ennél a nem egészen negyedóránál. Kicsit alaposabb szerkesztői-riporteri kutatómunkával valószínűleg össze lehetett volna szedni annyi anyagot, ami egy kb. 50 perces dokumentumfilmet kitett volna, és többet tudhatott volna meg belőle az érdeklődő. Kár, hogy az alkotóktól csak ennyire futotta, úgy látszik, nem igazán akarták megerőltetni magukat.