Jó pár olyan horrorszériát tudnék említeni, ami igencsak erős minőségzuhanáson ment keresztül a sokadik (és egyben felesleges) folytatásai során, de mind közül számomra a legkiemelkedőbb e téren a Hellraiser széria. Mindig felteszem magamnak azt a kérdést az efféle sokadik részek után, hogy vajon miért nem akarják az adott filmek forgalmazói azt, hogy ha csak minimálisan is, de kiszolgálják azon emberek tömegeit, akik valaha is kedvelték a korábbi részeit az adott szériának. Oké, tudom, a pénz, pénz és csakis a pénz miatt. Számomra akkor váltak eme részek minősíthetetlenekké, amikor a forgalmazó stúdiókhoz begyűrűzött az a dolog, hogy ha x időn belül nem készítenek egy újabb felvonást, akkor elveszítik a karakterekre való jogaikat, és ezáltal még kevés pénzből sem hozhatnak tető alá alacsony bevételű folytatásokat. Na de lássuk, hogy miért is tartom a Hellraiser: Halálos című részt (immáron a hetedik Hellraiser filmet) az eddigi legrosszabbnak.
Azon már meg sem lepődök, hogy ennél a résznél sem sikerült egy elfogadható forgatókönyvet elkészíteni, hisz részben a hatodik rész forgatókönyvírója, Tim Day kreálta eme rettenetet. Továbbá itt sem tudták elengedni azt a dolgot, ami már sem az ötödik, sem pedig a hatodik résznél nem akart működni, vagyis inkább fogalmaznék úgy, hogy teljesen csődöt mondott, miszerint hallucinációkkal akarnak a film nézőiben kétségeket ébreszteni afelől, hogy vajon hol is van a határ a valóság és a hallucinációk közt. Tehát a film története tart valahová, de végül sehova sem jut el. Számomra ez így totálisan élvezhetetlen és felesleges, bár be kell, hogy valljam, a film elején látható stáblista miatt még egy hangyányit reménykedtem abban, hogy a produceri feladatokat ellátó Stan Winston (1946–2008) nem adja a nevét egy efféle pocsék filmhez. Tévedtem.
Sajnos a filmbéli főhősnőt alakító Kari Wuhrer színésznő sem tudta jelenlétével érdekessé és fogyaszthatóbbá tenni sem a történetet, sem pedig a karakterét. Na de ha már a karaktereknél tartunk, akkor mindenképp szót érdemel a széria ikonikus alakja, Pinhead (Doug Bradley), aki mondjuk az elmúlt két részben ha összesen feltűnt 5 percre, akkor lehet, hogy még sokat is írtam. Itt sem sok babér, akarom mondani játékidő termet neki, de legalább az ő jelenlétében láttam némi pozitívumot és némi fejlődést, főleg a korábbi részekhez képest. És azt hiszem ezzel el is mondtam az egyedüli értékelhető dolgot a Hellraiser: Halálos részről.
Nem tudom, hogy lehet-e még lejjebb (bár amiket olvastam a további részekről, azok alapján valószínűleg igen). Soha nem tartottam magamat egy Hellraiser-rajongónak, de amit már itt láthatunk, az már bőven kimeríti a nagybetűs ZS kategóriát.
57 Hellraiser: Halálos (2005)
Az újságírónő Amy Klein a drogosokról készült riportja után kézhez kap egy különös videofelvételt, melyen bukaresti fiatalok változnak zombivá vezetőik, Marla és Winter... több»
