Nézése közben párszor elvesztettem a fonalat, nem tudtam mi a valóság, mi az ami a szereplő képzeletének szüleménye. Nem láttam a Hellraiser széria korábbi részeit, nincs viszonyítási alapom, viszont különböző fórumokon azt olvastam, hogy ez egyáltal... több»án nem probléma, főként azért mivel erősebbre sikerültek jelen részünknél, így spontán módon el lehet szórakozni rajta, fordított esetben érezném a hibák, gyengeségek mibenlétét. Lidérces lények, démonok, belső félelmek a vásznon, azonban a feszültséggel és az izgalmakkal adós maradt a mozi. Kedvenc jelenet: mikor hátba szúrják leendő újságírónkat és képtelen magából kifejteni az idegen tárgyat, egy szekrény segítségével szabadítja meg magát a szerszámtól. Egyszerre éreztem viccesnek illetve kellemesen borzongatónak a szituációt. A horror rajongók látványban nem szenvednek hiányt, ez biztos! Kari Wuhrer személye nem túl ismerős a számomra, nem is vett le különösebben a lábamról, az igyekezet megvolt, próbálta elhitetni velünk a történet valódiságát. Röviden: egyszer meglehet nézni, veszteni nem vesztünk vele semmit. De senki se képzelje azt, hogy maga alá fog csinálni, ez nem az a műsor!