Velőt rázó katarzishoz vezetnek a Fonalak

2023.03.15 19:34 Gyorvik Olvasottság: <100x

1

A kubai rakétaválság, de egyébként en bloc a második világháború óta az emberiséget rettegésben tartó nukleáris tűz mindent letaroló, az emberi civilizációt elsöprő mély lelki hatásának kivetülése. Elviekben koprodukciós dráma, de jól érezhető rajta a hollywoodi kulturális közegből való kilépés. Máskülönben az angol eredetű mozifilmektől való ódzkodás ebben az esetben alaptalan – talán azért, mert annyira kilép a történet a megszokott életkörülményekből. Szóval meglehetősen jól átgondolt (annak ellenére, hogy egyáltalán valakinek elképzelése lehet az ilyen események bekövetkeztéről), jól vezetett, és dramaturgiailag is nagyon pontos.

A háború előtti társadalmi állapotok, a mikroközösségeken belüli ember-ember közti viszonyok leírása szuggesztív, tárgyilagos. Itt egyébiránt a konvencionális, csöpögős-bensőséges, kommersz amerikai jellegű családi viszonyok mellőzése csupán jó segédletet ad az egyébként is eltérő körülményekhez. Persze a megszokott, a párbeszédekben elandalító jellegű képsorok hiányozhatnak is. Az egy évvel korábbi hollywoodi produkció, nevezetesen a Másnap című, nem túl dokumentarista, de kiváló és plasztikus posztapokaliptikus dráma nem annyira velőt rázóan katartikus, mint a Fonalak.

A talányos című, nem túl ismert, immáron 40 éves kultmozi sokkoló képsorai jórészt az egyéni ember félelmeit, a következményekkel szemben teljesen tehetetlen magatartását kívánja bemutatni, mondhatni nagy sikerrel. A végzetszerű sorscsapás elkerülhetetlensége, a vissza nem fordítható események ellentmondást nem tűrő hatása kiválóan érzékelhető a generációkon átívelő hatások nyilvánvalóságán át. A tettek kérlelhetetlen következményeinek puritán láttatása övön aluli érzelmi sokkot okoz a gyanútlan nézőben. A „nincs visszaút”, a „nem tudni mi lesz s meddig tart” görcsös érzelmi traumája örök nyomot hagy a nézőben. Ahogy mondani szokták, ezen filmet sem az átlagos, műértő nézőknek szánták – bár lehet az embernek kínozni saját magát is –, hanem a megfelelő pozícióban lévő döntnököknek. Noha az egyik kezüket a piros gombon tartó, a másikkal gorombán hadonászó, gyakorlatilag megnevezhetetlen pozícióban lévő emberek számára túl alacsony emocionális küszöböt szolgáltat bármely hasonló mozi, számunkra pont elég.