Már nagyon vártam, hogy lássam Akshay Kumart ismét egy komoly szerepben, ahol még nyomokban sem fedezni fel a ripacskodó énjét (ami néha egészen jó [Kambakkth Ishq], de a legtöbbször iszonyatos sületlenség jön ki belőle [Phir Hera Peri]). Utoljára a Special Chabbisban formált meg ilyen figurát, és azt elraktároztam magamnak, mert nagyon-nagyon jól sikerült. Ezt a filmet sem fogom törölni, mert legalább olyan izgalmas, mint a D-Day (hasonló kaliberű film).
A történet nagyon jól van felépítve, teljesen hihető a sztori, és a jelenetek úgy vannak megcsinálva, hogy egyszer sem esnek túlzásokba. Nincsenek elképesztő akciójelenetek, ahol a főhős úgy ugrál a levegőbe, mintha nem létezne gravitáció, ennek ellenére nagyon profi munkának tűnnek. Akshaynak elő kellett vennie harcművészeti előképzettségét, és teljes mértékben használnia, mert a mozdulatok nagyon kidolgozottnak tűnnek, ugyanakkor az egész film alatt éreztem valami spontán attitűdöt. Nem mesélném el a sztorit, mert akkor nem izgulnátok végig, mint én, legyen elég annyi, hogy India a sorozatos terrortámadások miatt kísérleti jelleggel létrehoz egy speciális egységet (amit a kezdeti formáció miatt Babynek neveznek el), és 12 rendőr-kommandós részvételével megkísérlik felszámolni azokat a terrorista csoportokat, bárhol a világon, amelyek célpontja India. A tizenkét fő egyike Akshay Kumar. Amikor a film valódi sztorija elkezdődik, az egységből már csak négyen vannak életben.
Minden színész száz százalékos teljesítményt nyújtott, nemcsak Akshay. A csoport vezetője (Danny Denzongpa, aki a legtöbbször negatív szerepeket formál meg) a legkevesebb pörgős jelenetben, de nagyon is torokszorító döntéseket hozva, rendesen odatette magát. Anupam Kher, mint a csoport technikusa, kielégítetlen mackóként dünnyög a sok tesztoszteron-felgyúrt macsó világában, pocakosan, öregen, parókával, ennek ellenére totálisan kiképezve az éles bevetésekre. Az erősítést és a háttértámogatást a film alatt talán ha négy szót kimondó leginkább Schwarzenegger Terminátorát formálta meg, ott volt, mint egy kőszikla, tette a dolgát, és szinte végig rezzenéstelen arccal ölt. Taapsee Pannuból az egyetlen női tagból ki se néztem volna, hogy nemcsak fedősztorinak alkalmas, de ha kell, képes átmenni az üvegen is, és nem zavarja, ha dől az orrából a vér. Kay Kay Menont láttam már negatív szerepben (ABCD és Drona), szóval tudtam, hogy jó alakítást várhatok tőle. Madhurima Tulit most először látom, Akshay feleségét, gyerekeinek anyját alakítja, neki volt a legnehezebb szerepe, hiszen olyan nőt kellett alakítania, aki nem tudja pontosan, hogy mit csinál a férje, de folyamatosan retteg attól, hogy egyszer nem jön haza. Egy Moszadhoz hasonló formációt képzeljetek el, és akinek ez bejön, annak a film is nagyon fog tetszeni. Engem teljesen lenyűgözött, minden egyes jelenete. Nem voltak üresjáratok, minden a helyén volt, és az egyetlen viccfaktor, a miniszter titkára (Murali Sharma) nagyon halványan, szinte csak jelzésszerűen játszott a mosolyogtató jelenetekben.
Az imdb közönségének is nagyon tetszett, azt hiszem Akshaynak rég nem volt ilyen magas pontszámú filmje, még most is 8,1-en áll csaknem negyvenezer szavazatnál.
