Megéltem már pár évet, Indi gyakorlatilag a film- és moziszeretettem alappillére. Régivágású filmkedvelő vagyok, bevallom, egyre nehezebben értem meg és fogadom be a mai silány minőségű futószalaggyártást. Nem tudok megbarátkozni sem a technikai megoldásokkal, sem a sokszor gyermeteg, egysoros történetekkel. Ma talán túl soknak tűnik az igényem, de kb.
három pontnak kellene megfelelnie mindösszesen. Hogy sok ez, vagy kevés, én nem tudom, de ha a három pontból nem stimmel valami, akkor elrontja az élményt. Ha meg elrontja az élményt, hiába jók a fentmaradó pontok. Szóval 1.
Technikailag maximálisan legyen megoldva, ne lássam, hogy gagyi CGI-t használtak. 2. Minimum jó vagy kiváló színészi teljesítmény. 3 Jó történet, érdekes karakterekkel, jellemfejlődéssel. Upssz, ez lehet inkább négy. Jelen darabunk sajnos áldozata lett a mai trendeknek. Első körben rengeteg a sötét és félhomályos jelenet. Mire is jó ez? Hát elfedni a csapnivaló CGI-t. Rögtön a nyitó képsoroknál nemegyszer gagyi látványt kapunk. Csak, hogy egyet említsek: nézzétek meg jobban a vonat tetején haladó Indi mozgását! Nos, nem emberi, az biztos. Az akciójelenetek túltoltak, ahogy manapság illik, nem csak, hogy sűrű, és úgy érzed, nem ér véget. Egyszerűen kínosan súlytalan, és köze nincs a valódi sebességhez. Elérkeztünk az első pont megsemmisüléséhez. Az akciók jellege és a CGI minősége miatt nem hiszem el, ha nem hiszem el, oda az élvezet. Régebben erre sokkal jobban odafigyeltek, ma egyáltalán nem számít. Blődebbnél blődebb szituációkba esünk bele. Autók mennek az űrbe, torpedókat, helikoptereket ütnek le az égről emberek. Nem szuperhősök, hanem szimpla emberek. Véleményem szerint fontos, hogy elhiggyem, amit látok. A film egyik dolga ez lenne, hogy varázsoljon el, szippantson be, hadd izguljak, facsarjak vizet a karfából. Helyette egykedvűen bámultam, ahogy egyik akcióból a másikba megyünk. Kicsit olyan érzésem volt, mintha megnézném a Frigyládát gyorsítva. A színészek so-so, Indi és a keresztlánya közt valamennyire működik is a dinamika. Ahogy viszonylag jól működik az önmarcangolás és a tragédiába hajló magyarázata is. Valahogy kidolgozatlannak éreztem rengeteg mindent. A negatív szereplők viselkedése, reakcióik és motivációjuk elég gyengécskék. A régi nagy ellenfelekhez képest harmatgyenge a brigád. Töltelékek, akik arra hívatottak, hogy végig nagy sebességgel hajtsák át hőseinket a játékidőn. Szokás szerint mindig, mindenhol ott teremnek. Nehéz szabadulni, hogy kicsit felhasználták a régi filmek fricskáit. „Mindig el tudom venni, amit maga megtalál.” Az időutazás megjelenítése már teljesen felesleges volt, persze jó sok CGI-jal, a csak a hitelesség kedvéért. Sokat akartak fogni, de keveset sikerült valójában. A kisfiú szál is csak valamiféle másolása Picur karakterének. Szintén teljesen feleslegesen. Hittem abban, hogy talán más lesz, és tényleg, nyomokban megkapom azt a régi varázst. A búcsúzás és Indi tisztelete miatt döntöttem a moziban megnézés mellett. Úgy éreztem, tartozom ennyivel a karakternek, emiatt és az utolsó pár kocka nosztalgiája miatt nem bántam meg. Minden összevetve viszont nem volt jó egyáltalán. Talán, ha nem akartak volna megfelelni a mai filmek által mutatott látványnak és dinamikának. Indit nem a mai kor szülte, így meg kellett volna hagyni a saját ritmusában. Jó példa erre a nagy sikerű Top Gun 2, ami megmaradt ugyanolyan régivágású mozinak, mint amilyen az első volt. Ennyi kell csak ahhoz, hogy a recept működjön, szerintem legalábbis.
1969-ben Indiana Jones döntő pillanathoz érkezik az életében. Miután több mint tíz éven át tanított a New York-i Hunter College-ban, a neves professzor és régész, aki szerény... több»
Szereplők: Harrison Ford, Phoebe Waller-Bridge, Mads Mikkelsen, Antonio Banderas, John Rhys-Davies
