Egy hölgy ismerősöm javaslatára néztem meg a 2018-as Éjjeli napfény című romantikus drámát, mely eleinte egy 1988-as Brad Pitt-mozira emlékeztetett. Abban is az van, hogy a főszereplő egy ritka bőrbetegségben szenved, ami miatt nem mehet a napfényre. De az a régi Pitt-film közel sem annyira szomorú, mint a Midnigth Sun. Ebben a történetben a főszerepet Bella Thorne játssza, míg a férfi partner Svarci fia: Patrick Schwarzenegger. Itt a leányzó szenved az említett betegségben, ami nála annyira durva, hogy szó szerint ki sem teheti a lábát a házból egész életében. A probléma ott kezdődik, hogy beleszeret egy fiúba, aki randikra viszi éjszakánként. A lány sajnos nem mondja el neki, hogy milyen betegségben szenved, így az egyik éjszakai randi végén hajnalban térnek csak haza. Kész a baj. Innentől lesz végtelenül szomorú a történet, ami annyira lehangolja az embert, hogy szinte kikészül tőle. Én legalábbis így voltam vele. Rájöttem: nem nekem valók az ilyen atrocitások. De a maga nemében jó a film, Scott Speer rendezése. Amit kiemelnék: ennél szomorúbb filmet még nem nagyon láttam. Csak annak ajánlom, aki bírja az ilyesmit. Én nem nagyon bírtam.
Egy hölgy ismerősöm javaslatára néztem meg a 2018-as Éjjeli napfény című romantikus drámát, mely eleinte egy 1988-as Brad Pitt-mozira emlékeztetett. Abban is az van, hogy a főszereplő egy ritka bőrbetegségben szenved, ami miatt nem mehet a napfényre. De az a régi Pitt-film közel sem annyira szomorú, mint a Midnigth Sun. Ebben a történetben a főszerepet Bella Thorne játssza, míg a férfi partner Svarci fia: Patrick Schwarzenegger. Itt a leányzó szenved az említett betegségben, ami nála annyira durva, hogy szó szerint ki sem teheti a lábát a házból egész életében. A probléma ott kezdődik, hogy beleszeret egy fiúba, aki randikra viszi éjszakánként. A lány sajnos nem mondja el neki, hogy milyen betegségben szenved, így az egyik éjszakai randi végén hajnalban térnek csak haza. Kész a baj. Innentől lesz végtelenül szomorú a történet, ami annyira lehangolja az embert, hogy szinte kikészül tőle. Én legalábbis így voltam vele. Rájöttem: nem nekem valók az ilyen atrocitások. De a maga nemében jó a film, Scott Speer rendezése. Amit kiemelnék: ennél szomorúbb filmet még nem nagyon láttam. Csak annak ajánlom, aki bírja az ilyesmit. Én nem nagyon bírtam.