Ismét egy hibátlan marvel produkcióban gyönyörködhettünk a képernyőn. Igaz ez most egy lazább küldetés volt, de hát nem kell mindig megmenteni az egész világot, sokszor az is elég, ha a saját környezetünkben cselekszünk jót. A film az előző happy endjével indul, egy békés,j átékos jelenettel, aztán rögtön bedobnak minket a mély vízbe: Scott Lang már három éve háziőrizetben csücsül a Sokoviai egyezmény megsértése miatt, amiből három nap múlva szabadulhat, Hank Pymet és Hope Vandyne-t meg miatta körözik. Hősünk persze nem tud sokáig nyugton maradni, hamarosan akarata ellenére megszökik a házából és belecsöppen az események sűrűjébe. A cselekményvezetés tökéletes, nincs olyan pont vagy jelenet, ami zsákutca lehetne a filmben és persze a színészi játék is brilliáns. Paul Rudd lazán hozza a balek rosszfiút, aki azért, ha kell megembereli magát; Evangeline Lilly pedig ezúttal is a keménycsaj szerepében tetszeleg. Ez utóbbit azonban bármily sablonos legyen is teljesen hihetően alakítja, nagy profizmussal és magabiztossággal. Egyszóval tehát átlagos karaktereket láthatunk felsőfokú színészi játékkal felturbózva. A mellékszereplők is mind megállták a helyüket, különösen igaz ez Michael Douglasre és Michael Penara. Mindketten kitettek magukért. Az utóbbi verhetetlen volt poénok terén, a másik pedig a zsémbes professzor és az aggódó férj kettősét vitte tökélyre. A humoros megnyilvánulások szellemesek voltak, a poénok is ültek. A ruhák is jól meg lettek tervezve, és az se ártott, hogy egy jócsajt tettek be főgonosznak ,akinek végre valódi indítékai voltak, nemcsak ilyen világuralmas handabanda. A kvantumvilágban pedig megcsodálhattuk a CGI csodáit is, amelyek csakugyan szemkápráztatóra sikeredtek. A kreatívok a film legnagyobb dobását a kicsinyítést és a felnagyítást is kellően kihasználták. A trailerben is látható Pezes Hellokitty csak az egyik, amit érdemes megemlíteni az erre épülő érdekes sokszor játékos jelenetekből. Nekem a kedvencem a kisautós jelenet volt, amikor akció közben Luis kedvére választhatott melyik menő kisautót nagyítja föl. Meg persze a gurulós bőröndként hordozható szuperlabor se volt semmi. Összességében a Hangya és a Darázs lett az egyik legviccesebb és legemberibb szuperhősfilm, ami játékosságával és könnyedségével közelebb hozza hozzánk kedvenc hőseinket. Értékelésem: 55
Ismét egy hibátlan marvel produkcióban gyönyörködhettünk a képernyőn. Igaz ez most egy lazább küldetés volt, de hát nem kell mindig megmenteni az egész világot, sokszor az is elég, ha a saját környezetünkben cselekszünk jót. A film az előző happy endjével indul, egy békés,j átékos jelenettel, aztán rögtön bedobnak minket a mély vízbe: Scott Lang már három éve háziőrizetben csücsül a Sokoviai egyezmény megsértése miatt, amiből három nap múlva szabadulhat, Hank Pymet és Hope Vandyne-t meg miatta körözik. Hősünk persze nem tud sokáig nyugton maradni, hamarosan akarata ellenére megszökik a házából és belecsöppen az események sűrűjébe. A cselekményvezetés tökéletes, nincs olyan pont vagy jelenet, ami zsákutca lehetne a filmben és persze a színészi játék is brilliáns. Paul Rudd lazán hozza a balek rosszfiút, aki azért, ha kell megembereli magát; Evangeline Lilly pedig ezúttal is a keménycsaj szerepében tetszeleg. Ez utóbbit azonban bármily sablonos legyen is teljesen hihetően alakítja, nagy profizmussal és magabiztossággal. Egyszóval tehát átlagos karaktereket láthatunk felsőfokú színészi játékkal felturbózva. A mellékszereplők is mind megállták a helyüket, különösen igaz ez Michael Douglasre és Michael Penara. Mindketten kitettek magukért. Az utóbbi verhetetlen volt poénok terén, a másik pedig a zsémbes professzor és az aggódó férj kettősét vitte tökélyre. A humoros megnyilvánulások szellemesek voltak, a poénok is ültek. A ruhák is jól meg lettek tervezve, és az se ártott, hogy egy jócsajt tettek be főgonosznak ,akinek végre valódi indítékai voltak, nemcsak ilyen világuralmas handabanda. A kvantumvilágban pedig megcsodálhattuk a CGI csodáit is, amelyek csakugyan szemkápráztatóra sikeredtek. A kreatívok a film legnagyobb dobását a kicsinyítést és a felnagyítást is kellően kihasználták. A trailerben is látható Pezes Hellokitty csak az egyik, amit érdemes megemlíteni az erre épülő érdekes sokszor játékos jelenetekből. Nekem a kedvencem a kisautós jelenet volt, amikor akció közben Luis kedvére választhatott melyik menő kisautót nagyítja föl. Meg persze a gurulós bőröndként hordozható szuperlabor se volt semmi. Összességében a Hangya és a Darázs lett az egyik legviccesebb és legemberibb szuperhősfilm, ami játékosságával és könnyedségével közelebb hozza hozzánk kedvenc hőseinket. Értékelésem: 55