Nem sok ismeretem van Venom képregényes múltjáról, de annyit tudok, hogy a Pókember 3-ban Topher Grace által megformált verziót annak idején egyetlen pozitív kritika sem hagyta el. A 2018-as Venom meglepően jól építkezett az elején, egy izgalmas eredettörténetet vázolt fel, és úgy tűnt, végre egy jól felépített képregényadaptációt kapunk. Aztán amint Tom Hardy karaktere megkapta a szimbiótát, a film elment egy gyerekfilmbe hajló, idétlen poénkodás irányába. Ez önmagában még nem lenne akkora probléma, ha a Sony bevállalta volna a sokak által várt 18+-os besorolást. Így viszont egy Deadpool-szerű, véres, izgalmas és egyben humoros Venom helyett egy visszafogottabb, közönségbarát verziót kaptunk. A film egyetlen igazi megmentője Tom Hardy, aki – bár elsőre nem tűnt tökéletes választásnak a szerepre – kihozta belőle a maximumot. Így legalább egy szórakoztató, helyenként látványos, de összességében átlagos szuperhősfilm lett belőle. Talán a második rész már tanul ezekből a kisebb-nagyobb hibákból.
Nem sok ismeretem van Venom képregényes múltjáról, de annyit tudok, hogy a Pókember 3-ban Topher Grace által megformált verziót annak idején egyetlen pozitív kritika sem hagyta el. A 2018-as Venom meglepően jól építkezett az elején, egy izgalmas eredettörténetet vázolt fel, és úgy tűnt, végre egy jól felépített képregényadaptációt kapunk. Aztán amint Tom Hardy karaktere megkapta a szimbiótát, a film elment egy gyerekfilmbe hajló, idétlen poénkodás irányába. Ez önmagában még nem lenne akkora probléma, ha a Sony bevállalta volna a sokak által várt 18+-os besorolást. Így viszont egy Deadpool-szerű, véres, izgalmas és egyben humoros Venom helyett egy visszafogottabb, közönségbarát verziót kaptunk. A film egyetlen igazi megmentője Tom Hardy, aki – bár elsőre nem tűnt tökéletes választásnak a szerepre – kihozta belőle a maximumot. Így legalább egy szórakoztató, helyenként látványos, de összességében átlagos szuperhősfilm lett belőle. Talán a második rész már tanul ezekből a kisebb-nagyobb hibákból.