Egy horrorfilm (vagy inkább thrillerKE, a kicsinyítő képző ezúttal sem pozitívumot takar) a százszor ismételt sablonokkal, még a címe is arra a legalapvetőbb zsigeri félelemre utal, ami a sötétséghez kötődik. Főleg ha az ember lánya egy, a világtól elzárt lánynevelő intézetben találja magát négy bajos társával együtt, akik valamilyen balhé miatt saját környezetükbe már nem tudnak beilleszkedni. Vagy legalábbis a szüleik azt gondolják, hogy nincs más megoldás. Mondjuk felmerül a kérdés: mennyire lehet kétségbeesett egy szülő, hogy otthagyja csemetéjét egy olyan házban, amelyről már legelső pillantásra lerí, hogy semmi sincs vele rendben? Ezen a feszült érzeten pedig az Uma Thurman által alakított Madame sem javít, sőt…nem is beszélve az NDK-s úszónők tulajdonságaival bíró komornáról.
A Sötét folyosók elképesztően idétlenül használja a zsáner alapvető elemeit, hát igen, kapunk bőven a folyosón egyedül sétálgató jeleneteket – egyesek ezen a ponton mondják be az unalmast, páromnak is elég volt ahhoz, hogy elszenderedjen – ezzel szemben engem hajtott a kíváncsiság…történjen már valami, derüljön már ki valami titok erről az elátkozott iskoláról. Ez persze nem történik meg a film első harmadában, nem kapunk mást, csak altatást, na meg némileg (nagyon felületesen) megismerjük az 5 tinilányt. Különösen koncentrálva az AnnaSophia Robb által alakított főszereplőre, Kitre, aki (mint ahogy már oly sok film elpuffogtatta) édesapja elvesztésekor részben önmagát is elvesztette. Na meg a „feleslegesnek” tűnő ötödik lányra, Veronica-ra, aki legalább izgalmas karakter, bár végig egyértelmű, hogy a történet szempontjából nem lesz más jelentősége: ő lesz a legproblémásabb vagány csajszi, akiben a főszereplő a kezdeti ellenszenv ellenére is meglelheti a segítőtársát a titkok leleplezésében.
A film kezdeti lassúsága ellenére úgy csapja össze Rodrigo Cortés rendező az utolsó fél órát, hogy puffanás nélkül esik le. Mintha megijedt volna attól, hogy a filmje talán hosszabb lesz, mint 96 perc… Épp ezért valahogy mindent igyekezett belepréselni a lezárásba (ördögűzés, paranormális jelenségek, drámai gyerek-szülő viszonyok, menekülés, kibontatlan, s így teljesen értelmetlen szerelmi szál), s közben mégsem kaptunk semmit. Pedig az alapfelvetés rejtett volna magában izgalmakat: hogyan akadályozható meg, hogy a legtehetségesebb művészek alkotásai a feledés homályába merüljenek? Egyáltalán honnan ered a tehetség? Zsigeri szinten van vagy nincs, vagy kellő szorgalommal bárkiből válhat Mozart, DaVinci vagy éppen Lord Byron? Na, ezek azok a kérdések, amelyekre ne a Sötét folyosóktól várjuk a választ. Amit végeredményként kapunk az nem más, mint egy sablonos kísértetjárta ház (jelen esetben: iskola) történetet, amely eszközrendszerében sem mutat túl sok kreativitást, inkább marad a jól bevált sötétben suttogás, majd jumpscare-ek bevetése formulánál. A végén látható misztikus lények pedig... maradjunk annyiban, hogy hagynak némi kívánnivalót maguk után (főleg a parafaktorukban). Úgyhogy bármennyire is szeretnénk finomítani e film megítélésén, nem mondhatunk mást, minthogy semmi extra, csak szimplán unalmas. Pedig az atmoszféra átjött, az alaptörténetet megvettük (minden klisé ellenére is), de a kivitelezés csúfos szégyent vallott.
62 Sötét folyosók (2018)
dráma | fantasy | horror | thriller
Kit Gordyt már az első pillanatban kirázza a hideg a Blackwood Hall hatalmas ajtajaitól és tereitől, ám próbálja ezeket a gondolatokat minél hamarabb legyűrni. Az iskola szigorú... több»
Szereplők: Uma Thurman, Isabelle Fuhrman, AnnaSophia Robb, Jodhi May, Taylor Russell
