Számomra mindig izgalmasak azok a filmek, amelyek a média világát mutatják be. Amerikában pedig (mint általában minden) ez is sokkal grandiózusabbnak tűnik, én meg mindig csak tátom a számat, hogy milyen élmény lehet egy ekkora szerkesztőségben dolgozni. A minden négyzetméteren íróasztallal, a kávé-, és cigarettaszagú szerkesztőségi ülésekkel, ahol megbeszélik, milyen anyaggal tudnának valami nagyot dobbantani (a film ezt is ügyesen megmutatja, kezdetben azt hiszik, hogy az elnök lányának esküvője lesz a legnagyobb sztorijuk, aztán ezt gyorsan felülírta a történelem). Na meg a rohangáló gyakornokokkal, akik bármire képesek azért, hogy belekerüljenek ebbe a csábító mókuskerékbe, mert úgy sejtik, itt dőlnek el a fontos dolgok. A médiának bizony óriási hatalma van, olykor azonban ezt a hatalmat jóra is lehet fordítani, az igazság leleplezésére, s még ha nem is a The Washington Post indította el a lavinát a valóságban. hanem a New York Times, azért a Post nagyot vállalt azzal, hogy a sajtózárlat idején mert belenyúlni a darázsfészekbe. Ugyan azt csak fel-felvillantja a film, hogy hogyan mehetett (és valószínűleg megy most is) a vezető sajtóorgánumok egymás közötti csatározása, ez simán megérdemelne egy saját filmet.
Meryl Streep lassan olyan helyzetbe kerül, mint a stréber diák, akit bántják az iskolában, mert jól tanul. Minden alakításáért jelölik, de nem tehet róla, hisz olyan természetességgel hozza mindig a legjobb formáját, hogy nem csoda, hogy bérelt helye van a jelöltek között. A Pentagon titkaiban kezdetben azt gondoltam, hogy talán túlzás lesz a jelölése, aztán rá kellett döbbennem, hogy mégsem. Egy olyan női karakter, aki a férfiak által uralt világban vezető szerepbe kerül (az már mellékes, hogy a férje örökségét viszi tovább, s ilyen formán a beosztottjai egy pillanatig nem veszik őt komolyan), szinte Streepnek lett megírva. Azzal, hogy a Post végül leközli a Pentagon titkos anyagait, s döntését Kay egy születésnapi party-n közli, aztán nemes egyszerűséggel elmegy aludni, egyben húz is egy nagyot, s bebizonyítja a hitetlen férfi beosztottjainak, hogy a végső döntés azért mégis az ő kezében van, tetszik vagy sem. Tom Hanks Streepel szemben elképesztően mellőzött az elmúlt években (legalábbis ami a díjazást illeti, legutóbbi Oscar jelölését 2001-ben kapta a Számkivetettért, ez már nem most volt), nem biztos, hogy A Pentagon titkai a legjobb film, hogy visszaszálljon a nyeregbe, de azért megteszi, amit meg kell tennie. Na és mindig a legalkalmatlanabb pillanatban tud „betörni” Kay otthonába, ehhez mesterien ért.
És a két említett főszereplőn kívül ne menjünk el szó nélkül Spielberg mellett sem. Hollywood egyik nagy mesélője főleg az utóbbi időkben egyre több olyan filmmel rukkol elő, amely Amerika történelmének egyik fontos szegmensébe enged betekintést (azért a rendező a látványfilmeket sem mellőzi, hiszen idén még lesz egy Ready Player One is). A Pentagon titkai szépen lassan halad előre (a körmünket nem fogjuk lerágni az izgalomtól), s érdekes módon sokkal nagyobb drámát ad az, hogy egy cikk publikálásra kerüljön-e vagy sem, mint az, mi lesz a következménye (bár nem leszek telhetetlen, van egy kis utalás rá a legvégén, de az az érzésem, hogy ekkor kezdődött volna csak igazán az izgalmas rész). Spielberg még mindig remekül tud hangulatot teremteni, de valahogy az az érzésem, mintha egy jól felmondott törileckét látnánk a vásznon, pár nagyszerű színész közreműködésével. 3 és 4 csillag között ingadozik, de jó szívűek leszünk és felfelé kerekítünk.
72 A Pentagon titkai (2017)
dráma | életrajzi | thriller | történelmi
1971 júniusában hatalmas botrány rázza meg az Amerikai Egyesült Államokat: a The New York Times részleteket közöl egy szigorúan titkos jelentésből, amelyből nyilvánvalóvá... több»
Szereplők: Tom Hanks, Meryl Streep, Sarah Paulson, Bradley Whitford, Alison Brie
