A Pentagon titkai (2017)

A film egy örökzöld témát dolgoz fel, ami a Donald Trump regnálása alatt fogalommá váló "fake news" idején talán aktuálisabb, mint valaha, főleg Magyarországon élve. Az egyik problémája, hogy a hithű demokrata Spielberg nem mer beleállni a kellő mértékben a témába. A film így egy erőltetett, giccses underdog sztori lesz a valóság helyett. A mozi legnagyobb kritikája viszont, hogy üvölt róla, hogy csak az Oscar-díjakért készült. A nagyobbnál nagyobb nevekből álló stáb és a történet elferdítése is erről árulkodik. A valóságban ugyanis a New York Times volt a partizán, akik elsőként mentek szembe a kormánnyal, de nyilván az ő sztorijuk nem annyira Oscar-esélyes, mint egy erős, független özvegyé... több»

Számomra mindig izgalmasak azok a filmek, amelyek a média világát mutatják be. Amerikában pedig (mint általában minden) ez is sokkal grandiózusabbnak tűnik, én meg mindig csak tátom a számat, hogy milyen élmény lehet egy ekkora szerkesztőségben dolgozni. A minden négyzetméteren íróasztallal, a kávé-, és cigarettaszagú szerkesztőségi ülésekkel, ahol megbeszélik, milyen anyaggal tudnának valami nagyot dobbantani (a film ezt is ügyesen megmutatja, kezdetben azt hiszik, hogy az elnök lányának esküvője lesz a legnagyobb sztorijuk, aztán ezt gyorsan felülírta a történelem). Na meg a rohangáló gyakornokokkal, akik bármire képesek azért, hogy belekerüljenek ebbe a csábító mókuskerékbe, mert úgy sejt... több»

Spielberg a Világok harca óta elfelejtett jó filmeket csinálni. Fél óráig néztem, de annyira unalmas és semmit mondó volt, hogy kikapcsoltam. Most komolyan, valakinek az okoz örömet, hogy azt nézi, hogy dolgozik egy amerikai szerkesztőség? Sztori gyanánt próbáltak egy újabb bőrt lehúzni a vietnami háborúról, van is egy kezdőjelenet a harcokról, de kérdezem én, az az erőtlen kis szösszenet, amit bármelyik mezei rendező összecsaphatott volna, hol van mondjuk a Ryan közlegény nyitójelenetétől??? Spielberg egy cipőben jár Ridley Scott-al: réges régen túl vannak fénykorukon és már nem képesek korábbi önmagukat hozni, de görcsösen próbálnak még mindig jó filmeket csinálni, csak nem jön nekik össze...

Nagyon érdekes és magával ragadó egyszerre, de több dologgal nem értek benne egyet, olyan nézetekkel, melyek meghatározhatják egy egész nemzet fejlődését.

Ezúttal nem volt sikeres az Oscarra való „gyúrás”, hiszen még csak jelölésre sem került sor. Pedig két nagyágyú is be lett vetve, ők hozták is a szokásos formájukat. de a történet, amely arról szól, hogy megjelentessünk-e egy cikket vagy sem, az nagyon kevés egy 115 perces filmhez. Még akkor is, ha a vietnami háború kapcsán kormányzati titkok közzétételéről van szó. Úgy gondolom, hogy senki számára nem hat a szenzáció erejével, hogy a politikusok hazudnak, mint a vízfolyás, az igazán jó újságíróknak meg az a dolguk, hogy leleplezzék őket. Ez a tényfeltáró újságírás alfája és ómegája. Számomra sokkal érdekesebb volt a hasonló, a hírlapírók munkáját taglaló „Spotlight”, mert abban törekedtek a cselekményt érdekfeszítő módon megjeleníteni.