Harmony Korine filmkölteménye drogmámoros, örömittas, komikus tragédia az élet élvezetéről Matthew McConaughey tolmácsolásában. Könnyed nyári kikapcsolódás filozófiával átitatva. Egy nem szokványos értelemben vett normatív alkotás, ami nincs is a moziba járó közönség igényeihez alakítva. Nem értelmezhető futószalagon gyártott műfaji termékként, mégsem elvont művészieskedés. A Túltolva önmaga kifejezőeszköze, egy ködös vízió megvalósulása, ami egyszerre riaszt el és vonz magához, de ettől még nem mondható klasszikus értelemben véve egyszerűen „jó”-nak.
Ha a Túltolva megtekintése után megkérdeznénk a közönséget, hogy mit is látott, nagy részük valószínűleg nem tudná megfogalmazni, vagy negatív élményként aposztrofálná az alkotást. Pedig a film egyáltalán nem fogyaszthatatlan. Egy életérzés megélését kívánja bemutatni annak minden velejárójával és hátulütőjével együtt, mégis hűen az alapanyag szellemiségéhez, ami egy az egyben visszatükröződik a vászonról. A ködös megfogalmazás is jól mutatja a film megfoghatatlanságát. Harmony Korine író/rendező már a Spring Breakers című filmjével felhívta magára a figyelmet, ami után a szakma tanácstalanul tépelődött, hogy akkor most zseninek vagy tehetségtelen amatőrnek kell kikiáltani a rendezőt? A filmje egyedülálló műalkotás vagy tartalom nélküli ámítás, amibe csak belemagyarázzák a mögöttes tartalmat? Nos, a Túltolva után sem lett egyszerűbb választ adni ezekre a kérdésekre, noha jóval fogyaszthatóbb és könnyebben befogadható alkotásról van szó, de még így is sokak gyomrát megfeküdheti az élmény.
A promóciós anyagok (valószínűleg menteni a menthetőt alapon) művészfilm helyett füves vígjátékként próbálták népszerűsíteni a filmet. Valójában a Túltolva egyik se és mindkettő. Egy füves poénokból építkező művészfilm és egy artisztikus vígjáték. A történet nem is kifejezetten lényeges, mindenesetre találkozhatunk éppen elég cselekménnyel a mindössze másfél órás játékidő alatt, hogy ne váljék unalmassá nézése közben a mozi. A főszereplő Moondog egy költő, aki a saját szabályai szerint éli az életét. Vannak a társadalomhoz láncoló elemek a mindennapjaiban, mint a családja vagy akár a törvények, és ezek áthágásából fakadó korlátozások, amik befolyásolják őt, de alapvetően függetlenül mindentől és mindenkitől az élete minden percét megéli és élvezi, amit csinál. Kiteljesedik a költészetében, és boldogan idéz a legnagyobb költőktől és saját magától is, miközben hajléktalanok társaságában tesz éppen valamilyen gusztustalanságot részegen, különböző tudatmódosító szerek hatása alatt. Mégis boldog, és Moondog számára csak ez számít.
A film az élet szeretetét hirdeti, a pillanatok megélését. És ha ehhez a pohár fenekén keresztül vezet is az út, az üzenet egyértelmű. Tedd, amit tenned kell, és ne kérj érte elnézést! Ha a társadalom, és valljuk be, minden józan gondolkodású ember el is ítéli Moondog személyét és azt, ahogy az életét éli, a film szerint ő megtehet bármit, mivel mindig önmaga, és felülemelkedik a béklyóba kötött, mókuskerékben őrlődő, hétköznapi embereken. Ő egy társadalmon kívüli alak, aki ugyanakkor nem tesz semmit sem önmaga, sem mások érdekében. Az életért él, és céltalanul élvezi ki minden cseppjét. Hogy kinek van igaza? Moondognak és mindannyiunknak jobban kéne élveznünk, amit csinálunk, és nem behódolni az elvárásoknak? Talán igen, de a film egyáltalán nem árnyalja ezt a kérdést. Nem szólal meg a másik oldal. Az ellenvélemény hangja fel sem rezdül, és akkor is elvesződne a hordozható, neonfényes magnók üvöltésében.
A mámoros lázálomból a film során többször is földre kerülő Moondog azonban nem halad semerre. Megveti az anyagi javakat és az alapvető emberi normákat, de nem is szolgál alternatívákkal. Egy szemléletet képvisel, amit a film hűen prezentál. Hogy van-e értelme, azt mindenki találja ki maga! Van-e értelme az életnek, vagy egy célszerűtlen sodródás, amiből akár ki is facsarhatjuk az utolsó csepp élvezetet?
Egy biztos, a Túltolva nem egy hétköznapi filmélmény. Sztárparádéval tűzdelt könnyed szórakozás, de társadalomkritikus, kétségbeejtő tragédia is egyben. Egy-két poén valóban viccnek van szánva és vicces is, mások pedig néhol zavarba ejtőek vagy tragikusak, esetleg szánalmasak, ahogy Moondog maga is. Ennek ellenére őt nem zavarja, ki mit gondol róla, és boldog a saját bőrében. Ezt a látásmódot pedig sokan irigyelhetik tőle, noha nem árt némi önkritikát is gyakorolni hozzá. Ezért lehet a film is megosztó, ugyanis az arany középutat messziről kerülő, végletes alkotás született, amit mindenki úgy értelmez, ahogy neki tetszik, azt viszont mosollyal az arcunkon tesszük.
53 Túltolva (2019)
Harmony Korine legújabb vígjátéka egy teljesen elszállt fazonról, Moondogról szól, akit annak idején legendás költőnek tartottak, ám pályáját tönkretette alkohol- és... több»
Szereplők: Matthew McConaughey, Jonah Hill, Zac Efron, Isla Fisher, Martin Lawrence
