Valószínűleg sokakat foglalkoztat az a gondolat, hogy mit tehet az ember, ha kényszerhelyzetbe kerül, vagy éppen megzsarolják, lekenyerezik. És persze az is érdekes kérdés, hogy mi lenne, ha a földi civilizációt külső erők próbálnák befolyásolni. Arkagyij és Borisz Sztrugackij, a híres orosz sci-fi író testvérek a regényeikben és az elbeszéléseikben gyakran boncolgattak hasonló etikai kérdéseket, és a munkáikban vissza-visszatérő elem annak vizsgálata, hogyan hathat egy civilizációra a külső beavatkozás. Habár az írásaikat a sci-fi műfajába szokás besorolni, a tudományos-fantasztikus gyakran csak körítés, „álca”, a valódi mondanivaló (társadalomkritika, a hatalom vagy a hatalommal való visszaélés bírálata stb.) mélyen elrejtve szunnyad a szövegben. Néhány munkájukat elolvasva az a véleményem, hogy egyik sem hatott rám katartikus erővel, és nem is maradtak különösebben emlékezetesek számomra, de azt is hozzá kell tennem, hogy az írások szövege, nyelvezete is gyakran nehézkes, nem egyszerű kihámozni belőlük a lényeget. A jelen tévéjáték alapjául szolgáló regényt ugyan nem olvastam, de a film alapján azt tudom elképzelni, hogy az is hasonlóan nehezen emészthető alkotás lehet. Mindenesetre a tévéjáték sem lett az a könnyed esti csemege, amire sokan esetleg számítanának.
Egy szovjetunióbeli panelrengetegben a tikkasztó hőségben Maljanov fizikus hiába próbál dolgozni, piszlicsáré és kissé bizarr ügyek folyamatosan kizökkentik őt a ritmusból. Hamarosan kiderül, hogy több természettudós kollégája is hasonló bonyodalmakat tapasztal, s közösen rájönnek, hogy titokzatos erők megpróbálják eltéríteni őket a kutatásaik folytatásától. Hol csak apróbb, de bosszantó akadályok bukkannak fel, hol idegen lények próbálják megzsarolni embereinket, hol halálos fenyegetésekkel kénytelenek szembesülni a szereplők. Nyomasztó, félelmetes és paranoid hangulat lengi be a filmet, miközben az egyes figurák számára gyakorlatilag ténylegesen „a lét a tét”.
A film alapvető mondanivalóját talán a kelepcébe került értelmiségiek kiútkeresése jelenti. Azon már lehet vitatkozni, hogy mennyi a szimbolika a történetben, és hogy kit/mit is jelképezhetnek az ismeretlen erők. A sztori felfogható sci-fiként is, ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy idegen lények avatkoznak be a földi civilizáció és a tudomány fejlődésének menetébe, nem engedve, hogy a tudomány előrehaladásával az emberek túl nagy hatalomra tegyenek szert, vagy hogy ártalmas célok érdekében használják fel az ismeretanyagot. A mű ugyanakkor értelmezhető társadalom-/rendszerkritikai síkon is: a titokzatos „külső erő” nem más, mint az értelmiségieket gúzsba kötő szovjethatalom. Az a hatalom, amely hol fenyegetéssel, hol mézes madzaggal próbálja irányítani a gondolkodó embereket, megalkuvásra kényszeríteni azokat, akik féltik az egzisztenciájukat vagy a családjukat.
Jóllehet érdekes ez a témafelvetés, maga a tévéjáték elég gyengére sikerült. Hiányzik belőle a cselekményesség, az igazi jellemrajz, nagyon keveset tudunk meg a szereplőkről ahhoz, hogy igazán megérthessük a motivációikat, vagy hogy legalább izgulhassunk értük. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyébként alig 65 perces alkotás időnként maratoni hosszúságúnak tűnik. A néha a Szomszédok fílingjét árasztó atmoszféra szinte végig komor, ugyanakkor a végkifejlet nem pesszimista, hiszen a megalkuvók mellett olyan ember is akad, aki vállalja a küzdelmet (igaz, róla tudjuk a legkevesebbet, de feltételezhető, hogy neki viszonylag könnyebb dolga van, mert valószínűleg nincs családja, nincsenek gyarló vágyai, így kevéssé zsarolható). A képi világ elég gyatrának tűnik, helyenként bugyuta trükkfelvételekkel próbálnak illúziót teremteni. És hiába kapott sok jó színész játéklehetőséget ebben a filmben, nem nagyon tudják megmutatni a képességeiket. Sőt, némelyiküket kifejezetten gyengének éreztem, még Dunai Tamást is, aki egyébként remek színész volt, de itt mintha eléggé indiszponált és hiteltelen lett volna.
Összességében nem fogott meg túlságosan ez a tévéjáték, egy valószínűleg nehézkes és talán nem könnyen vászonra vihető irodalmi alapanyagot próbáltak megfilmesíteni az alkotók, több-kevesebb sikerrel...
