Filmklasszikus ide vagy oda: A Flashdance-nek - azt elismerve, hogy remek a zenéje és nagyszerű táncbetétekkel operál - rengeteg gyermekbetegsége van. Kezdjük rögtön a főszereplő lánnyal, aki egyfelől igazi ikonikus figurává lett, s tökéletesen megtestesíti az álmaiért küzdő fiatal lányt, na és amíg ez nem jön össze, mi más hivatást is választhatna, mint a legkevésbé nőies szakmát: a hegesztést. Hősünk tehát napközben egy gyárban koszolja össze a kezét, ám éjszaka szexi táncot lejt egy night clubban, s közben azzal kacérkodik, hogy profi táncos lesz. Tény, hogy ebből a történetből mára már 12 egy tucat, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a Flashdance az elsők között volt a sorban, amely ennyire bátran merte kezelni a mára lerágott csonttá vált sztorit. Másrészt, sokadik nézésre azért feltűnik, hogy Alex-nek nem kevés idegesítő tulajdonsága van, sokszor naiv, sokszor feleslegesen reagálja túl a dolgokat, s valljuk be, a közte és Nick között kialakult szerelmi szál sekélyes és gyenge, a se veled, se nélküled végig vezet a filmen, majd a végén persze egy tökéletes happy end-be fullad.
Van olyan film, amit minden hibájával együtt szeretünk, a Flashdance is ilyen, a táncjelenet az unott felvételi bizottság előtt már-már kultikusnak számít, a film kezdő képkockái pedig, amikor Alex a napfelkeltében bicajozik Irene Cara What a feeling című dalára - egyszerűen tökéletes. (és még egy kiscicát is megsimogat, ezt megfigyeltétek már? :))
Filmklasszikus ide vagy oda: A Flashdance-nek - azt elismerve, hogy remek a zenéje és nagyszerű táncbetétekkel operál - rengeteg gyermekbetegsége van. Kezdjük rögtön a főszereplő lánnyal, aki egyfelől igazi ikonikus figurává lett, s tökéletesen megtestesíti az álmaiért küzdő fiatal lányt, na és amíg ez nem jön össze, mi más hivatást is választhatna, mint a legkevésbé nőies szakmát: a hegesztést. Hősünk tehát napközben egy gyárban koszolja össze a kezét, ám éjszaka szexi táncot lejt egy night clubban, s közben azzal kacérkodik, hogy profi táncos lesz. Tény, hogy ebből a történetből mára már 12 egy tucat, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a Flashdance az elsők között volt a sorban, amely ennyire bátran merte kezelni a mára lerágott csonttá vált sztorit. Másrészt, sokadik nézésre azért feltűnik, hogy Alex-nek nem kevés idegesítő tulajdonsága van, sokszor naiv, sokszor feleslegesen reagálja túl a dolgokat, s valljuk be, a közte és Nick között kialakult szerelmi szál sekélyes és gyenge, a se veled, se nélküled végig vezet a filmen, majd a végén persze egy tökéletes happy end-be fullad. Van olyan film, amit minden hibájával együtt szeretünk, a Flashdance is ilyen, a táncjelenet az unott felvételi bizottság előtt már-már kultikusnak számít, a film kezdő képkockái pedig, amikor Alex a napfelkeltében bicajozik Irene Cara What a feeling című dalára - egyszerűen tökéletes. (és még egy kiscicát is megsimogat, ezt megfigyeltétek már? :))