2019.05.03 13:01 Mozéria Olvasottság: <100x
0

A Private War

Mindig gondban vagyok az ilyen jellegű filmekkel, illetve az üzenetükkel. Végülis mi is az üzenet? Merthogy szinte kivétel nélkül mindig az a helyzet, hogy adott egy hivatásában, szakmájában, karrierjében zseniális, kiemelkedő tehetség, aki egyébként egy hatalmas nagy csődtömeg. Vagy szimplán emberileg nagy nulla, önző senkiházi, aki magasról tesz mindenkire, és valami idiótaságnak szenteli az életét, vagy a körülmények áldozata, vagy tele van frusztrációval, félelmekkel, komplexusokkal stb. Akármilyen jó is a film, többnyire csak nézek ki a fejemből, hogy akkor én ezzel most mit kezdjek; nem tudom őket se sajnálni, se azonosulni velük, miközben ők elszántan masíroznak az elkerülhetetlen tragédia felé.

Marie Colvin egy kicsit azért kivétel, mert, ha az okaival nem is nagyon tudok mit kezdeni, legalább volt értelme annak, amit csinált, nem totál feleslegesen kockáztatta a saját és mások életét, illetve nem nyilvánvalóan hírnevet, pénzt hajkurászott. A sztori kellőn érdekfeszítő, Rosamund drága elcsúfítva is magával ragadó, remekül, hitelesen (bár nem ismertem az illetőt, úgyhogy javítanám hihetőenre) játszik, nem nagy falat szinte az egész filmet egyedül elvinnie a hátán. Persze olyan segítség mellett, mint Stanley Tucci vagy Tom Hollander, azért nem olyan nehéz, de szegénynek még a szürkeárnyalatos srácot is kompenzálnia kellett.

A Private War

Szóval végülis jó volt, bár lehet előre tudni, mi fog történni, és továbbra is dilemma, hogy vajon csak akkor lehetsz kiemelkedően jó valamiben, ha közben minden más sz*r az életedben...

dráma | életrajzi | háborús

Egy drámai, megrázó történet korunk egyik legünnepeltebb háborús tudósítójájról, Marie Colvinról, aki nem fél beutazni a világ legveszélyesebb helyeit, hogy hangot adjon... több»

0