Pornó nem magyarosan

2022.09.03 13:47 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x

1

Olyan semmilyen ez a film, néha olyan mockumentary-s, néha kissé életszagú, de rettenetesen klisés az egész!

Nézzük!

Ninja Thyberg első egész estés filmje a pornó olcsó, és "ragacsos" világába vezeti a gyanútlan nézőt. Pontosabban a pornófilmek kulisszái mögé leshetünk be, mindenféle gyerekes pironkodás nélkül, elénk tárva mindent.

A pornó egy kifejezetten megosztó dolog és ezzel semmi újat nem állítottam. Sokan nézik, (legtöbben titokban) sokak szerint káros arra vonatkozólag, ahogyan a műfaj a szexhez viszonyul, megint mások azt mondják, hogy nincsen vele semmi baj, néha-néha belefér. Ez persze csak az egyik oldala a dolognak, a befogadói oldal.

Amivel viszont kevesebbet foglalkozunk (és amivel a nagyjátékfilmek is kevesebbet foglalkoznak), az a képernyő másik vég, ami már nem annyira rózsaszín... A színészek oldala, akik végrehajtják azokat a jeleneteket, melyek a nézői kielégülésre játszanak. A forgatások, a pornószínészkedéssel járó előnyök és hátrányok, negatívumok, és néha pozitívumok (sok pénz).

Ninja Thyberg, aki ugyanezt a sztorit egyszer már egy érdekes kisjátékfilm formájában elmesélte (azt duzzasztotta most nagyjátékfilmmé) egy olyan lányt tesz meg főszereplőül, akinek minden vágya, hogy pornófilmekben szerepeljen. Hogy pornósztár váljon belőle, bármi áron!

Útja a sztárság felé meglehetősen rögös, hiszen keresztül kell esnie a pornó-hierarchián, szende szűzből kell vad, bevállalós előadóművésszé válnia. Célja elérésében azonban senki sem tántoríthatja el, semmilyen kudarc, semmilyen konfliktus, vagy ellenségeskedés, tűzön-vízen át halad, semmivel nem foglalkozva.

A Sundance Filmfesztiválon bemutatott film már-már pofátlanul őszinte, dokumentumfilmekre jellemző részletességgel mutatja meg a kulisszák mögötti munkákat. Ha kell, félig erektáló péniszeken és arcra élvezéseken keresztül prezentálja ezt a világot, megmutatva azt, hogy milyen kontraszt húzódik sokszor az adott jelenet vadsága és a kamera gyors kikapcsolását követő viselkedések mögött. Mindenki nagyon kedves, segítőkész, akkor is, hogy ha egy kötözős-köpködős szexjelenet forgatása történik.

Viszont Thyberg kevésbé akarja azt megmutatni, hogy mik a szépségei ennek a szakmának, filmjét inkább arra élezi ki, hogy annak toxikusságáról, és árnyoldalairól beszéljen. Érdekes módon ehhez egy olyan karaktert használt fel, aki elejétől a végéig egy kérdőjelként van jelen a cselekményben, hiszen nem értjük mit keres ott?

Belláról (Sofia Kappel) a film során nem tudunk meg semmit, a rendező/író minimalizálja az ő háttértörténetére vonatkozó információkat, de ugyanígy sötétben tapogatózunk azt illetően is, hogy mégis mi lehetett az, ami inspirálta őt arra, hogy a kőkemény pornóval foglalkozzon. Ez - ahogyan egy weboldalon olvastam - a rendezői koncepció része volt, hiszen Thyberg nem akarta túlelemezni hősnőjét, nem akart semmilyen prekoncepciót táplálni.

Ennek viszont az ára az, hogy érzelmileg semennyire sem működik a végeredmény. Így, hogy Bella motivációját nem ismerjük, nehéz hozzá közel kerülni, a film nem próbálja meg megértetni velünk azt, hogy miért ragaszkodik olyan rögeszmésen, szinte elmebeteg módon álmaihoz azok után is, hogy három férfi megerőszakolta egy jelenet kudarcos felvételét követően.

A Pleasure megmutatja azt, hogy milyen ára van annak, ha valaki ezt az úgymond pénzéhes, és undorító életet választja: a lelkét és emberségét kell ehhez feláldoznia, semmi mást!

Ez viszont a már említett eltompított, minimalizált jellemábrázolás miatt alacsonyan esik, hiszen ha nem tudjuk, hogy milyen az az elveszett lélek, amely elveszni készül, akkor hogyan várják el, hogy vele tartsunk és átérezzük a történet tétjét?

Sofia Kappel ennek ellenére dicséretes eltökéltséggel ábrázolja Bellát, sokszor pókerarccal, néha, amikor barátnőivel van hangyányi, leheletnyi esélyt engedve arra, hogy megismerjük őt.

Hogy aztán megint, és megint összezárjon és ne engedjen magához közel senkit. Bátorság volt a részéről elvállalni ezt a szerepet, mert tényleg igazi kihívásnak minősülhetett. Nem csupán az explicit, agresszívabb jelenetek miatt (amelyek elég erőteljesen feszegetik a nézői tűrőképesség határait), de amiatt is, hogy mindezt ne hamiskodja és ne ripacskodja el, de sajnos néha akaratlanul is belecsúszik...

Az autentikus ábrázolás és a témaválasztás ugyanakkor tényleg kifejezetten nagy erényévé válik a filmnek. Teret és indokot ad arra, hogy beszéljünk a pornográfiáról, kifejezetten a nők szerepéről ebben az iparban (érezhetően egy nőközpontú filmről beszélünk és leginkább az ő helyzetüket helyezi előtérbe a rendező). A Pleasure a totális kizsákmányolás filmje, ami mer megmutatni dolgokat, nem köntörfalaz, viszont nem engedi meg sem magának, sem pedig a nézőjének azt, hogy egy picivel más fénytörésben is láttassa a dolgokat. Az üzenet, mely szerint a pornó egy exploitív közeg/műfaj, világos, viszont azzal, hogy nem mutatott semmit mindebből, ami jónak könyvelhető el, ami esetleg élvezetes lehet, örömökre, boldogságra adhat néha okot, felmerül a teljesen egyoldalú ábrázolás vádja. Ezt a részét egyébként fájlalták azok a szakemberek is, akik közreműködtek tanácsaikkal a film készítésében és csalódottan vették tudomásul, hogy az összes kellemetlen dolog helyet kapott az alkotásban, ami esetleg viszont jó, az teljesen ki lett radírozva, és így a film "erejét veszti!"

Nyilván én, mint teljesen külső szemlélő nem látok bele a dolgok menetébe. Végső soron ki vagyok én, hogy megmondjam, mennyire abszolúte realisztikus mindez és mennyire tükrözi a valóságot? Csak azt látom, hogy van egy film, ami láthatóan tényleg törekedett (megpróbált) a hitelességre, kíméletlenül behúzza a nézőt ebbe a mocskos nyúlüregbe, viszont nem tud sokkal többet kommunikálni annál, mint hogy "a pornó rossz".

Na, és akkor mi van?

A drogok használata is rossz, sajnos mégis rengetegen élnek vele!

Ennyi, se nem több, se nem kevesebb!

Kettő csillag!

Hiába a kedvenc fotelemből nézem, ez nem ad hozzá semmit!