Egy apró megjegyzés az aktuális kritikám elejére. Teszem ezt mindazért, hogy megkíméljek mindenkit attól, hogy beskatulyázzon valahová. Igaz, abszolúte nem érdekel, és kifejezetten hidegen hagy. Az életem, én saját magam formáltam (élményeim, tapasztalatom, az engem körülvevők) ilyenné, lettem ilyen karakter. Mindenki egy egyéniség (tehát úgymond valaki), egy külön személyiség, és mindenkiből csak egy van a világon (remélem), és ezt tiszteletben tartom. Nem vagyok like-vadász, nem vágyom mások elismerésére, de önálló, szabad és senkitől sem függő (sem munkahely, sem személy) emberke lennék. A kritikákat inkább saját szórakozásomra csinálom, mert van szabadidőm (most) és élvezem. Az sem érdekel, tetszik-e valakinek vagy sem, mert minden szubjektív, sőt most már szinte senki sem képes elfogadni a másikat, de mindenféleképpen egyre nehezebben. A mai eltorzult és digitális világ (is) az oka.
Így vagyok ezzel én is... Nem is tagadom. Sajnos, régen nád voltam, ma tölgy vagyok, ami néha jó, néha pedig inkább baj. De ez is én vagyok, és büszkén vállalom. Másokkal (sokakkal) ellentétben. Na oké, erről ennyit, lezártam a témát...
Nézzük az aktuális filmünket (az a lényeg)
Gavin Rothery szerintem a tudása legjavát adta a film elkészítésekor. Ez tökéletesen kilátszott, kiviláglott az alkotásból. Egy felvetésem engedtessék meg már az elején. George Almore, a kibermérnök (Theo James) feleségét, Julest (Stacy Martin) és főnökét, Simone-t (Rhona Mitra) én felcseréltem volna a szerepben. Rhona Mitra sokkal erőteljesebb, karakteresebb színésznő, és ami szintén nagyon fontos, még a mai napig is egy igazi nehézbombázó. Ezzel nem lekicsinyelve Martin kisasszonyt sem...
A csodálatos táj, ami nagyon szépen lett fényképezve, Laurie Rose-nak köszönhető, a havas, kietlen erdei táj szinte mellbevágóan, lélegzetelállítóan csodálatos volt. A tompított fehérfényszűrők is csak elősegítették a táj finom báját. Steven Price zenéje is tökéletesen belesimul, és önkéntelenül is dúdolunk a zenével. A film menete, tempója lassú, de brutálisan erőteljes és elgondolkoztató. Élvezetes, ahogy lassan bemutatja George és az általa épített robotok mindennapjait és "kapcsolatukat". A bázis, ami a menedék, és a munkahelye is egyben, minden igényét kiszolgálja tudósunknak, aki az intelligens robotember harmadik generációját építi magányosan és csendesen.
Eközben még így is történnek furcsa dolgok a bázison, és a főnökével is egyre rosszabb a viszonya. A filmbéli flashbackek is zseniálisak és nagyon erőteljesek. Megtudjuk a miérteket, és George sebhelyeire is fény derül. Nagyon nem is szeretnék többet spoilerezni, mert ezt a filmet tényleg meg kell nézni. Egy a jövőben játszódó sci-fi kamaradráma, ami retteneteset üt az intelligens, olvasott emberek tudatán. Meddig mehetünk el kegyeletsértés nélkül? Jó-e ez a jövőkép nekünk? Tényleg lehet-e az ember legjobb barátja, társa egy robot? Kiveszik-e az emberségünk a technika előrehaladtával? Rengeteg kérdés, amire ma még nem tudjuk, nem tudhatjuk a választ. Lehet, nem is baj, mindent majd idővel, mindennek megvan a sora.
Hát, úgy nagyjából ennyi! Egy kihagyhatatlan film, ami szerintem sokaknak fog örömet okozni, főleg a filmvégi csavar, ami számomra már kicsit sejthető volt, de tényleg meglepett. Ami még külön is tetszett, hogy a robotoknak itt már úgymond személyiségük,"lelkük" is volt. Ez is ad egy kis pluszt a sztorihoz.
Szóval bekuckóztam kedvenc fotelembe, és egy sült csirkecombot rágcsálva, Earl Grey teával... Egy szép nap lezárása.
Egyébként ez sima öt csillag! Plusz a részemről erősen ajánlott. Jó filmnézést.
76 Teremtőm (2020)
George Almore fáradhatatlanul dolgozik, hogy megalkossa az első mesterséges intelligenciát, a tudós férfinak azonban van egy titka. A célja egyúttal az, hogy újra együtt lehessen... több»
Szereplők: Theo James, Rhona Mitra, Toby Jones, Stacy Martin, Peter Ferdinando
Átjött! Max respect!