A Zárójelentés nem lett közönségkedvenc, és a kritikusok is elég lesújtóan nyilatkoztak róla, de meg kell hagyni, remekül ábrázolja a provincializmust annak minden negatív velejárójával, kezdve a csökött gondolkodástól a hatalmi visszaéléseken át egész a hagyománytisztelet és a "régen is így volt, ma is jó lesz így" téves összemosódásáig. A gond csak az, hogy mindez már valahol az első ötven percben világossá válik, ahogyan a karaktereket is megismerjük a film első felében, de fölöslegesen várja a néző, hogy a hátralévő bő egy órában felpörögnek az események, jön egy fordulat, bármi, ami egy kis lendületet adna a történetnek, marad a végtelenül elnyújtott, andalító eseménytelenség. Emiatt vegyes érzéseim vannak, mert kicsivel többet vártam, de tény, hogy a film hangulata egybevág a bemutatott életérzéssel. Aki vevő a társadalomkritikára és a (néha kínosan) monoton filmstílusra, tegyen vele egy próbát!
A Zárójelentés nem lett közönségkedvenc, és a kritikusok is elég lesújtóan nyilatkoztak róla, de meg kell hagyni, remekül ábrázolja a provincializmust annak minden negatív velejárójával, kezdve a csökött gondolkodástól a hatalmi visszaéléseken át egész a hagyománytisztelet és a "régen is így volt, ma is jó lesz így" téves összemosódásáig. A gond csak az, hogy mindez már valahol az első ötven percben világossá válik, ahogyan a karaktereket is megismerjük a film első felében, de fölöslegesen várja a néző, hogy a hátralévő bő egy órában felpörögnek az események, jön egy fordulat, bármi, ami egy kis lendületet adna a történetnek, marad a végtelenül elnyújtott, andalító eseménytelenség. Emiatt vegyes érzéseim vannak, mert kicsivel többet vártam, de tény, hogy a film hangulata egybevág a bemutatott életérzéssel. Aki vevő a társadalomkritikára és a (néha kínosan) monoton filmstílusra, tegyen vele egy próbát!