Bár 1939-ben készült, fekete-fehér, enyhén karcos (a hang pedig nagyon rossz sávon recseg-ropog), a ráégetett sárga spanyol feliraton furán festenek a magyar betűk, és kb. három-négy másodperc a felirat csúszása, mégis elképesztően jó ez a film.
Már az első fél órában úgy éreztem magam, mintha Rejtő Jenő három testőre elevenedett volna meg, kicsit kirándultak Indiába, de ugyanaz a széltoló, mindig mókára kész, egymást folyamatosan ugrató kompánia, akik már Afrikában is az őrületbe kergették szegény Potrien őrmestert.
És tényleg: Archibald Cutter (Cary Grant) egy az egyben Fülig Jimmy. Mókára mindig kapható, de leginkább egy elfuserált kincsvadász veszett el benne. Azért ha kell, képes feláldozni is magát a bajtársaiért. MacChesney (Victor McLaglen), akit társai szeretetteljesen csak MacTúróslepénynek becéznek, tisztára, mint Tuskó Hopkins. Zömök, túlkoros, és a rajongásig imádja Annie-t, a hadsereg teherhordó elefánthölgyét. De ha rangidősként kiereszti a hangját, ott kő kövön nem marad. És Ballantine (Douglas Fairbanks Jr.), akit röviden csak Bal-nak szólítanak, leszerelése előtt áll, nősülni készül, és minden erejével azon van, hogy kiépítse teaüzletét, de zsebében ott a továbbszolgáló nyilatkozat, aláírva, hát ki más lehetne Senki Alfonz?
De a legfurcsább mindőjük közül Gunga Din (Sam Jaffe), aki a vízhordók (bhistik) seregének oszlopos tagja, minden álma, hogy katona legyen, göcsörtös lábaival katonásan próbálja a lépéseket, talált kürtjén trombitajeleket gyakorol, és a három őrmester szinte örökbe fogadja őt. (mintha Levin indiai szelleme tekintene ránk)
Mosolyogtam, mikor néztem a harci jeleneteket, mert annyira egyszerűen oldották meg őket, semmi CGI, semmi trükkfelvétel, mégis érthetőek voltak a hadmozdulatok, a fiúk verekedései meg egyenesen mókásak voltak.
Cary Granttól láttam már vígjátékot, de ez volt az első, ahol tényleg annyira vicces jelenetei voltak, hogy folyvást megnevettetett. Ők négyen vitték hátukon el a filmet, egyedül azt nem értem, hogy Bal menyasszonyát, Emmyt játszó Joan Fontaine mit keresett a filmben, teljesen sótlan volt, és huszadrangú. (Ugyanakkor A Manderley-ház asszonyában meg tökéletes alakítást nyújtott... fura).
A film amúgy Rudyard Kipling Gunga Din című balladájából készült, amely a hős vízhordó nagyszerű bátorságát énekli meg, aki megmentette a brit hadsereget a biztos pusztulástól.
