Bevallom, nagyon szeretem a horrorokat, és rengeteg kedvencem is akad. A fő oka annak, hogy ilyeneket nézek, az az izgalom, az adrenalin áramlása bennem, és annak kitalálása, hogy vajon én hogyan úsznám meg az adott helyzeteket. A horroroknak nagyon sok irányzata alakult ki: ott vannak a démon típusú horrorok, a szörnyes sztorik, a zombi őrületek és sorolhatnánk. Az egyik általam csak nemrégiben felfedezett csoportot a slasher horrorok alkotják, melyekben trancsíroznak. A Terrifier (Bohócrém) is ilyen. Amikor nekiültem, arra számítottam, hogy rettegni fogok, de azt vettem észre, hogy inkább csak az undor és a mosolygás alakul ki. Undor az egyes jelenetek miatt, és mosolygás azon, hogy mennyire túltolják az egészet. Mert a készítők láthatóan nem gondoltak arra, hogy azért valamennyire hihetőnek is kéne lennie az egésznek, főleg a 80 IQ feletti nézők kedvéért. Mert mondjuk kevéssé hisszük el, hogy csuromvéres bohóc figura széles mosollyal simán sétálgathatna az utcákon fényes nappal. Meg miért is vigyorok folyton, nem fárad el az arca sohasem? Túlzás az egész, és én a Terrifier filmeket nem is slasher fimeknek, hanem „gyomor filmeknek” nevezném, az undorítóságuk okán. A valódi horror pedig nem erről szól, hanem a csontig hatoló rettegésről. Teljesen más kategória a kettő. Értékelés: 50%. A végén még untam is.
Bevallom, nagyon szeretem a horrorokat, és rengeteg kedvencem is akad. A fő oka annak, hogy ilyeneket nézek, az az izgalom, az adrenalin áramlása bennem, és annak kitalálása, hogy vajon én hogyan úsznám meg az adott helyzeteket. A horroroknak nagyon sok irányzata alakult ki: ott vannak a démon típusú horrorok, a szörnyes sztorik, a zombi őrületek és sorolhatnánk. Az egyik általam csak nemrégiben felfedezett csoportot a slasher horrorok alkotják, melyekben trancsíroznak. A Terrifier (Bohócrém) is ilyen. Amikor nekiültem, arra számítottam, hogy rettegni fogok, de azt vettem észre, hogy inkább csak az undor és a mosolygás alakul ki. Undor az egyes jelenetek miatt, és mosolygás azon, hogy mennyire túltolják az egészet. Mert a készítők láthatóan nem gondoltak arra, hogy azért valamennyire hihetőnek is kéne lennie az egésznek, főleg a 80 IQ feletti nézők kedvéért. Mert mondjuk kevéssé hisszük el, hogy csuromvéres bohóc figura széles mosollyal simán sétálgathatna az utcákon fényes nappal. Meg miért is vigyorok folyton, nem fárad el az arca sohasem? Túlzás az egész, és én a Terrifier filmeket nem is slasher fimeknek, hanem „gyomor filmeknek” nevezném, az undorítóságuk okán. A valódi horror pedig nem erről szól, hanem a csontig hatoló rettegésről. Teljesen más kategória a kettő. Értékelés: 50%. A végén még untam is.