Bohócrém 2.

Bevallom, nagyon szeretem a horrorokat, és rengeteg kedvencem is akad. A fő oka annak, hogy ilyeneket nézek, az az izgalom, az adrenalin áramlása bennem, és annak kitalálása, hogy vajon én hogyan úsznám meg az adott helyzeteket. A horroroknak nagyon sok irányzata alakult ki: ott vannak a démon típusú horrorok, a szörnyes sztorik, a zombi őrületek és sorolhatnánk. Az egyik általam csak nemrégiben felfedezett csoportot a slasher horrorok alkotják, melyekben trancsíroznak. A Terrifier (Bohócrém) is ilyen. Amikor nekiültem, arra számítottam, hogy rettegni fogok, de azt vettem észre, hogy inkább csak az undor és a mosolygás alakul ki. Undor az egyes jelenetek miatt, és mosolygás azon, hogy mennyire túltolják az egészet. Mert a készítők láthatóan nem gondoltak arra, hogy azért valamennyire hihetőnek is kéne lennie az egésznek, főleg a 80 IQ feletti nézők kedvéért. Mert mondjuk kevéssé hisszük el, hogy csuromvéres bohóc figura széles mosollyal simán sétálgathatna az utcákon fényes nappal. Meg miért is vigyorok folyton, nem fárad el az arca sohasem? Túlzás az egész, és én a Terrifier filmeket nem is slasher fimeknek, hanem „gyomor filmeknek” nevezném, az undorítóságuk okán. A valódi horror pedig nem erről szól, hanem a csontig hatoló rettegésről. Teljesen más kategória a kettő. Értékelés: 50%. A végén még untam is.

A Terrifier filmek kis költségvetéssel elkészíttet slasherek, melyek valódi műfaja splatter, azaz olyan alkotás, melyben a fröccsenő vér és a nyers erőszak látványa áll a középpontban. A második epizódban is ez a helyzet: a sztori szinte nulla, semmit sem tudunk meg a folyamatosan gyilkolászó bohócruhás killerről és nincs karakterisztika a többi szereplőnél sem. Adott egy magas, vékony fickó bohóc jelmezben, aki folyton vicsorogva és brutális kegytelenséggel, véresen kezd gyilkolni. Célpontja egy idő után egy bizonyos család: magányos anyuka két kamaszgyerekkel, egy csinos tizenéves lánnyal és egy általános iskolásnak tűnő fiúval. A bohóc kiirtja a család barátait, majd őket is megkísérli. Bár valóban véresek a jelenetek, a túlzás érzése végig érezhető és a hihetőséget rontja. Mégis hogyan tudna valaki puszta kézzel karokat kitépni, testeket szétszakítani stb., stb. Trancsír filmet kapunk, 5 hektoliter vérrel, de igazi borzongás, horrorokra jellemző, csontig hatoló félelem a láthatáron sincs. Erős gyomor viszont nem árt, ha bevállaljuk ezt a filmet. Bár az túlzás, amit írnak sokfelé: a "kötelező" rosszullét csak hype. Én inkább némi undort éreztem. Ennyi.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Most akkor mit gondoljak? Melyik a kettő közül? Szerintem inkább maradjunk a splatternél, hiszen folyik a művér, és a belek is rendesen „megszabadulnak” a gazdatesttől. De legyen inkább exploitation, mert hiszen kis költségvetés, sablonos költségveté... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Lehet, hogy én rontottam el, hogy 3 egymást követő este néztem meg az All Hallows' Eve-t, (ami a Terrifier filmek előzményfilmje) , a Terrifier 1-et és ezt, de nekem ez a rész már elég fárasztó volt. Egyszerűen unalmassá vált az egyre több trancsír,... Több egyre több vér. A jó és a rossz örök küzdelme, amiről egyes kritikák írnak, sem jött át. Attól, hogy a csaj angyalszárnyakat visel Halloween éjszakáján, még nem lesz angyal, ehhez kicsit jobban meg kellett volna alapozni a sztorit, karakterbe kellett volna helyezni a szereplőket, ami itt nem történt meg, csak egy szimpla horrorsztorit kaptunk, a szokásos klisészereplőkkel, amin a végén a fantasy jelenetsor sem sokat dob. Btw, a vége főcím után még van egy jelenet, ezt csak azoknak mondom, akik szeretik rögtön kikapcsolni a készüléket, amikor elindul a stáblista. 2 és fél csillagot adnék rá, annyit viszont nem lehet, de az Oscar jelöléses poén miatt felfelé kerekítettem. :)

Hozta az első rész hangulatát, akinek tetszett az első rész, szerintem a folytatás is fog.