Most akkor mit gondoljak?
Melyik a kettő közül?
Szerintem inkább maradjunk a splatternél, hiszen folyik a művér, és a belek is rendesen „megszabadulnak” a gazdatesttől.
De legyen inkább exploitation, mert hiszen kis költségvetés, sablonos költségvetés, igen olcsó színészek, meglovagolva az emberek aktuális „élvezeti” faktorját!
És most?
Most?
Jöjjön egy rövid, de velős kritika!
Na nézzük is, ki az az Art the Clown (David Howard Thornton)!
Art egyébként már ennél jóval korábban, a rendező rövidfilmjeiben és az All Hallow's Eve című bemutatkozó művében is feltűnt már nagy örömünkre, de végső formáját a Terrifierben nyerte el, nem is beszélve arról, hogy az őt alakító David Howard Thornton mennyire eszeveszetten lubickol a szerepben. Most megérkezett a folytatás, melyet sokkal több ember láthat az amerikai mozis bemutatónak köszönhetően.
Hajrá!
Mivel az első rész egy igencsak aprócska indie (majdnem amatőr) produkció, ezért valószínűleg sokan szinte bármilyen ismeret nélkül, rögtön a második résszel fogják kezdeni az ismerkedést a franchise-zal.
Ez nem feltétlenül baj, noha a cselekmény percekkel a 2016-os film után veszi fel a fonalat, így azért érdemes megnézni az első részt is. Nem kell azért félni, teljes mértékben érthető az összkép, és az utalások és visszatérő karakterek ellenére is szinte tökéletesen működik önálló alkotásként a Bohócrém 2..
Az előddel ellentétben most kapunk egy faék egyszerűségű történetet, melynek főhőse Sienna (Lauren LaVera), aki anyjával és kissé hibbant öccsével él, miután apja öngyilkos lett.
Halloween van, így mindenki készül vagy édességet gyűjteni, vagy bulizni, vagy mindkettőre.
A kisvárost néhány évvel ezelőtt szörnyű gyilkosságok rázták meg, az elkövető pedig egy bohócnak öltözött figura volt. Persze a naiv városiak azt hitték, ennek már vége, és minden tökéletesen szuper egy jó kis amcsi ünnephez.
Ám egyértelmű, hogy nem így van, és az Art (David Howard Thornton) névre hallgató mészáros most visszatért, hogy újabb ámokfutásba kezdjen. Hiszen neki is Halloween van, ugyebár.
Más kérdés, hogy aki nagyon nem tudja, mire számítson, azt bizony érheti meglepetés, gondolok itt arra, hogy nem véletlenül lettek rosszul egyesek a vetítések során. Ha lehet, ne együnk meg hat-hét töltött káposztát három szelet kenyérrel, leöblítve két nagy szelet dobos tortával, mert hamarabb elhagyhatja a gyomrunkat, mit szeretnénk!
Leone nem rejtegeti Artot, az első tíz percben itt olyan dolgok történnek, melyek rögtön bedobnak a mély vízbe. A gyilkos bohóc visszatért és jóval kegyetlenebb, mint valaha.
Abszolúte nincs indítéka, csak jár-kel és szedi áldozatait a lehető legváltozatosabb és legkegyetlenebb, és persze véres módokon. A másik szálon Sienna próbálja helyre tenni életét, furcsa kosztümjével apja előtt tiszteleg, akinek halálát láthatóan még nem nagyon dolgozta fel, de tartja magát, és azon van, hogy folyton idegeskedő anyjával és különc öccsével jó viszonyt ápoljon.
Nem nehéz kitalálni, hogy ő lesz a „final girl”, és láthatóan van valami kapcsolat Art és közte. Teóriákat azért ne nagyon kezdjünk gyártani, mert konkrét választ nem kapunk, és ez az egyik fő probléma a filmmel. Számos olyan elemet emel be, melyet végül nem futtat ki sehova, ami az egyik nagy fájdalmam.
Damien Leone ebben azért nagyot hibázott.
Sienna őrületes víziói, kiválasztott státusza, az ijesztő kislány, de maga Art visszatérése is eléggé légből kapottnak érződik, melyre rá lehet sütni, hogy ez egy mezei slasher/ splatter/gore, hát ugyan mit várunk, csakhogy Leone ennél sokkal nagyobb figyelmet szentel ezekre az indokoltnál. Ebből következik a másik nagyon nagy bajom, a 138 perces (indokolatlan) játékidő. Semmi szükség nem volt ennyire elnyújtani, az utolsó harmadban helyenként már nagyon untam, annak ellenére, hogy mindig történik valami.
Ez a sztori a benne tátongó hatalmas fekete lyukakkal simán belefért volna 95-100 percbe, és akkor egy sokkal feszesebb végeredmény született volna.
Szerencsére azért akkora nagy gond nincs, hogy ne lenne élvezhető a Bohócrém 2., a slasher/splatter/gore köntös ugyanis most is kifogástalan. Art, ha kell, vicces, máskor iszonyatos rémisztő, egyértelműen ő a film lelke.
A gyilkosságok brutálisan nagyot ütnek, szinte betegesen elnagyoltak, ám ettől hatásosak, arról nem is beszélve, hogy mindent praktikus effektekkel oldottak meg, CGI technika nélkül. Hatalmas nagy pacsi a stábnak, mert így, kiegészítve a brutálisan fekete zenékkel, totálisan visszahozták a 80-as évek horrorjainak hangulatát.
Hogy ezt miként tudták mindössze negyedmillió dollárból összehozni, arról fogalmam sincs, de le a kalappal előttük, én fejet hajtok a stáb előtt!
George Steuber is profi módon kezelte a kamerákat.
Így aztán nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a Bohócrém 2. mára kinőtte magát, és az idei év egyik indie szenzációjává vált, mely tökéletes halloweeni horrorprogram lehet a horrorra éhes közönségnek.
A bevétel és a nézői visszajelzések is ezt tükrözik, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha hamarosan bejelentik a folytatást (én nagyon várnám). Damien Leone műve ambiciózusabb, érdekesebb, kiforrottabb, véresebb, és sokkal nagyobb szabású, mint elődje, noha ugyanúgy megmarad egy B kategóriás mozinak, ami egyáltalán nem degradáló jelző.
Ez egyáltalán nem hiba, sőt, amikor nem próbálja többnek mutatni magát, akkor működik a legjobban – kár, hogy a hosszú játékidő és a megválaszolatlan kérdések kissé rányomják a bélyegüket az élményre. Aki azonban egy túltolt, iszonyatosan véres őrületre vágyik, az keresve sem találhat jobb alanyt. Azt pedig itt az ideje teljes határozottsággal kijelenteni, hogy Art képében és személyében új erőteljes horrorikon született.
Michael és Jason lassan mehet nyugdíjba?
Art, ha lenne rá lehetősége, sírba is tenné őket.
71 Bohócrém 2. (2022)
Miután feltámadt halottaiból, Art bohóc egy kisvárost vesz célba, hogy egy fiatal lány életére törjön.
Szereplők: Felissa Rose, David Howard Thornton, Jenna Kanell, Lauren LaVera, Catherine Corcoran
Hát, ha neked bírja a gyomrod! :)