Azok a fura és bizarr 80-as évek! King mester alkoholproblémája kb. ebben az időben tetőzött úgy rendesen. Saját bevallása szerint sem sok mindenre emlékszik a regény megírásából. Nekem az 1992-es kiadás van meg, hozzáteszem, még mindig, rongyosan és szétszaggatva... Komoly 298 forintért vettem, Szántó Péter fordításában...
"Tegnapelőtt éjjel, tegnap
az ajtómon bekopogtak.
Kimennék, de mégsem merek,
oly félelmetesek
a rémkoppantó emberek.
(Népi rigmus)
954 oldal tömény izgalom és rettegés az, amiért King mester ezt a regényt megálmodta és papírra vetette nekünk, olvasóknak. Ja, persze nekem itt a filmről kellene mondanom valamit. Hát jó, lássuk, mit is figyeltem meg többszöri megtekintése közben!
1993- ban kijött a film, pontosabban egy majd háromórás minisorozat, aminek nagyon örültem, és ahogy tehettem, meg is néztem. Nekem szerencsém van, márpedig abban, hogyha valamit olvasok, és utána látom, az agyam nagyon okosan összekeveri a kettőt, és ahogy nézem, kevésbé foglalkozom a film minőségével. Na de most merőben más a helyzet.
A történet Havenben játszódik (nem létező hely), és a központi figurája két ember, mégpedig Roberta "Bobbi" Anderson (Marg Helgenberger) és Jim "Gard" Gardner (Jimmy Smits), jelesül két író. Igaz, míg Bobbi westernregényeket ír, addig Gard egy meg nem értett költő, és éppen alkotói válságban van, plusz ráadásként alkoholista.
De persze sztori is kell, ezért Bobbi a mindennapi sétája közben, amit a kutyájával tesz, belebotlik valami furcsába, valami nem oda illőbe. Majd ezek után olyan dolgokat tapasztal, amit még soha nem érzett, nem tapasztalt. Először is elkezdi kiásni, és egyre jobban a tárgy rabjává válik, aminek sem a hossza, sem a szélessége nem látszik, olyan óriási. Lassan Bobbi is kezd átváltozni, miközben Gard szó szerint odamenekül hozzá, hiszen egy részegségi rohamában szétvert egy komplett partit, és hozzá betört egy-két koponyát.
Bobbi kutyája kezd visszafiatalodni, Bobbinak pedig erős vérzése van, és hullanak a fogai. Gard pedig úgy dönt, miden nap lerészegedik, abból nagy baj ugye nem lehet. De ahogy a tárgyból (jó, mondjuk ki, űrhajó) minél több a felszínre kerül, a városban mindenkinek, de főleg Bobbinak zseniális találmányai születnek, igaz, hogy mindenhez góliát elemek kellenek, ami már több ezres tételben kell a városban, hiszen mindenki zseni lesz, és olyan dolgokat találnak fel, ami jóval megelőzi a korukat. Gard semmi változást nem érez, és aggódik Bobbiért, aki egyre fogy, hullanak a fogai, és szinte egész nap csak ás, szinte végkimerülésig.
Nem vethetem a rendező, John Power szemére, hogy nem követi mindenben a regényt, hiszen aki King egyik művét precízen és alaposan akarja adaptálni, hát igencsak kösse fel a gatyáját. King a regényt kissé "túlírta", annyira szerteágazó, és mindenre kitérő, hogy néha már szinte várom, hogy a következő lapon Bobbiék és az űrhajó sztorija folytatódjon. Persze ezt a filmen nem tapasztaltam.
Ami nekem kissé zavaró volt, hogy az űrhajó kiásását nem túl precízen építették be.. Kb. 100 perc után még mindig csak egy kis rész látszik, aztán hirtelen beindul, talán túl gyorsan is. Amikor már az átváltozás mértéke visszafordíthatatlan, a városlakók nem tudják elhagyni Havent, igaz, már nem is akarják, csak valamennyire adni a látszatra, de mikor az űrhajó teljesen kint van a földből, már arra sem.
Kevés józanul gondolkozó ember marad a végére, a nagy galaktikus végjátékra, akik valamit sejtettek, és nem tetszett nekik, azokat gyorsan megölték. Persze semmi sem maradhat titokban, és ezt a városlakók is tudják, akik legszívesebben Gardot is megölnék, csak Bobbi miatt nem bántják, de itt már csak gondolatban társalognak az "új emberek", hiszen már a beszéd sem kell nekik a kommunikációhoz.
Ha eltekintünk a kissé gagyi effektektől, a gumiszörnyektől és a kissé amatőr színészi gárdától (tisztelet a kivételnek), akkor örömet okoz a megtekintése. Az operatőri munka sem túl profi, valahogy olyan egysíkú az egész, és ez bizony nem plusz pont. Dan Burstall és David Eggby nem csináltak jó felvételeket. Számomra ez elég sajnálatos, hiszen ez például nem pénzkérdés. Plusz a nagyon béna gyerekszinkronok is feltűnnek, jelen vannak a filmben, komolyan mondom, ebbe bele lehet őszülni. Mintha direkt rontanák el ezt rengeteg filmben, nem csak itt.
De mindent összevetve a film nézhető, és King zsenialitásának köszönhetően megdöbbentően jó a sztori. Egyszóval a mellékszereplők nem túl acélosak, de a film a maga platformján a jobbak közé tartozik, még így is. Kicsit hosszú az expozíció (hát még a regényben), de aztán megy minden a maga útján. Én elfogadtam, és ami fontos, befogadtam. Szerencsére én túllátok a nyúlon. Vannak persze olyanok, akik magát a nyulat sem látják. Sebaj, ez legyen az ő bajuk! Stephen King pedig megismételhetetlen.
67 Rémkoppantók (1993)
Miután egy város közelében lezuhan egy rejtélyes űrhajó, egyre több lakos változik át mutáns lénnyé. több»
Szereplők: Marg Helgenberger, Jimmy Smits, Joanna Cassidy, Allyce Beasley, John Ashton
