Nagyon érdekelt ez a film a megosztósága miatt. Azt hittem, valami erős tabutémát feszeget. Bár lehet, hogy az is kiverte sokaknál a biztosítékot, hogy főhősnőnk, Marla mivel keresi a kenyerét, …ami aranyból van. Nálam sajnos megbukott a történet. Amúgy nagyjából minden rendben van vele. Főleg Rosamund Pike viszi el az egész produkciót azzal, hogy csakúgy, mint a Holtodiglanban, ez esetben is hátborzongató beleéléssel alakítja a nárcisztikus, makacs nőt. Na de a történet… Peter Dinklage karaktere és csatlósai… Valahogy összeegyeztethetetlen számomra az, hogy a „szakmájukban” ilyen magasra jutottak ilyen hozzá nem értéssel. És ez nem apró logikai hiba, hanem olyannyira kilógó lóláb, hogy nem egyszer kínomban felröhögtem a film alatt, és számos alkalommal hagyta el a számat a lesajnáló Ne már. Ennél több bénázást már csak Ben Stiller filmjeiben látni, de ő legalább direkt bénázik, és többnyire vicces, nem pedig nevetséges. Egyszer amúgy érdemes megnézni, mert tényleg számos értéke van ennek a produkciónak, sőt a történet is sok csavart rejteget, ami kissé ellensúlyozza az említett szerencsétlenkedést, de sajnos továbbra is egyszer nézős marad. Tulajdonképpen az a legpontosabb rövid összegzése a minőségének, hogy az „egyszer érdemes megnézni” és az „egynek elment” halmazok találkozási pontján áll.
Nagyon érdekelt ez a film a megosztósága miatt. Azt hittem, valami erős tabutémát feszeget. Bár lehet, hogy az is kiverte sokaknál a biztosítékot, hogy főhősnőnk, Marla mivel keresi a kenyerét, …ami aranyból van. Nálam sajnos megbukott a történet. Amúgy nagyjából minden rendben van vele. Főleg Rosamund Pike viszi el az egész produkciót azzal, hogy csakúgy, mint a Holtodiglanban, ez esetben is hátborzongató beleéléssel alakítja a nárcisztikus, makacs nőt. Na de a történet… Peter Dinklage karaktere és csatlósai… Valahogy összeegyeztethetetlen számomra az, hogy a „szakmájukban” ilyen magasra jutottak ilyen hozzá nem értéssel. És ez nem apró logikai hiba, hanem olyannyira kilógó lóláb, hogy nem egyszer kínomban felröhögtem a film alatt, és számos alkalommal hagyta el a számat a lesajnáló Ne már. Ennél több bénázást már csak Ben Stiller filmjeiben látni, de ő legalább direkt bénázik, és többnyire vicces, nem pedig nevetséges. Egyszer amúgy érdemes megnézni, mert tényleg számos értéke van ennek a produkciónak, sőt a történet is sok csavart rejteget, ami kissé ellensúlyozza az említett szerencsétlenkedést, de sajnos továbbra is egyszer nézős marad. Tulajdonképpen az a legpontosabb rövid összegzése a minőségének, hogy az „egyszer érdemes megnézni” és az „egynek elment” halmazok találkozási pontján áll.