Értem én, hogy mit akart kifejezni a rendező, de annyira sablonosan próbálta, hogy nem nagyon sikerült. A történetben nincs semmi mélység, olyan, mint egy kezdő író első novellája, ami logikus, mert a rendező első nagyjátékfilmje. Próbálta a gyász és az eltávolodás, a bűntudat mozzanatait bemutatni, de csak a szomorúság látszik, igazi érzések nem. Vígjátéknak pedig egyáltalán nem nevezném. Az operatőri munkát sem tudom dicsérni, néha furcsák a beállítások. A képi világot a környezet menti meg, a csodálatos Toszkána, emiatt mégis érdemes megnézni. Liam Neesonnak szerintem nem áll jól ez a szerep; ismerve az ő személyes tragédiáját, nyilván át tudja érezni a (valóságban is) fiával együtt a gyászt, de nekem még így sem tetszett. Egy szomorú vasárnap délutánra azért megteszi.
Értem én, hogy mit akart kifejezni a rendező, de annyira sablonosan próbálta, hogy nem nagyon sikerült. A történetben nincs semmi mélység, olyan, mint egy kezdő író első novellája, ami logikus, mert a rendező első nagyjátékfilmje. Próbálta a gyász és az eltávolodás, a bűntudat mozzanatait bemutatni, de csak a szomorúság látszik, igazi érzések nem. Vígjátéknak pedig egyáltalán nem nevezném. Az operatőri munkát sem tudom dicsérni, néha furcsák a beállítások. A képi világot a környezet menti meg, a csodálatos Toszkána, emiatt mégis érdemes megnézni. Liam Neesonnak szerintem nem áll jól ez a szerep; ismerve az ő személyes tragédiáját, nyilván át tudja érezni a (valóságban is) fiával együtt a gyászt, de nekem még így sem tetszett. Egy szomorú vasárnap délutánra azért megteszi.