Bevallom, úgy ültem le megnézni a sorozatot, hogy hallottam, hogy ez egy manga élőszereplős feldolgozása. És mint olyan, érdekelni kezdett, hiszen egy képregény, egy anime, egy manga élőszereplős feldolgozása a legtöbb esetben nagy csalódást okoz a rajongótábornak. A One Piece vonatkozásában pedig a túlkarikírozott figurák, a látványra fókuszáló humor átvitele nem volt akármilyen kihívás. Tehát a kérdés alapban fel is vetődik: Mennyire sikerült átültetni a mangát élőszereplős filmbe?
Már a reklámjából is érezni lehetett, hogy itt lesz izgalom, kaland és humor. Mielőtt azonban leültem volna megnézni pár részt, bekebeleztem a mangából is... csak úgy, a hangulat kedvéért.
Ezek után pedig már vártam, hogy megnézzem a sorozatot, hogy az egyébként abszurd és/vagy mókás és/vagy fallikus karaktereket hogyan személyesítik majd meg a világ talán egyik leghíresebb és legsikeresebb mangáját. (345 milliónál is több példányt adtak el ebből a mangából 2013-ban, mely 2014 decemberére bővült még több mint 300 millió példánnyal. Ám összességében túl vannak az eladások az egymilliárdon is. Nem csoda, hogy a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.)
Mikor egy fenékkel végignéztem a történetet, be kell hogy valljam, nagyon jól szórakoztam, és úgy éreztem, hogy az színészeket remekül kiválogatták a történethez. Az a határtalan optimizmus és hit, amit Inaki Godoy megmutatott mint Luffy, egyszerűen imádnivaló. A többi főkaraktert is nagyon eltalálták a színészek. Ki-ki belevitte a saját stílusát is, de igyekeztek hűek maradni, amennyire csak lehetett a sikermangához.
A díszletek egyenes pazarnak mondhatóak. Simán el tudod képzelni azt is, hogy egy ilyen jellegű vidámparkban lófrálsz, és baromira jól érzed magad.
Érdekes viszont, hogy míg a főszereplőket állatira jól sikerült élőbe adaptálni, addig bizonyos mellékszereplők nem igazán sikerültek. Talán túlságosan ragaszkodtak az eredeti mangához, vagy nem? Nem tudom megmondani, hiszen csak pár részt néztem meg eddig belőle. Számomra – például – zavaróan hatott a sok rendellenes színű haj (bár egy mangában ez a megoldás nem szokatlan, viszont élőben mesterkéltnek hatott).
Hogy az akciójelenetek mennyire működnek? Nos, van, hogy szinte érzed a jelenet verejtékét, máskor viszont bűzlik az erőlködéstől.
Hogy a One Piece kalandjai hogyan folytatódnak, nos, arra még várnunk kell.
Ám ha eddig még nem nézted meg ,és tényleg egy felhőtlen, szórakoztató kikapcsra vágysz, akkor itt egy remek alkalom, hogy megtedd.
De ne hallgass rám! Nézd meg, és majd eldöntöd magad, hogy megérte-e a belefeccölt időt. Hiszen kinek milyen az ízlése!
Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!
Bevallom, úgy ültem le megnézni a sorozatot, hogy hallottam, hogy ez egy manga élőszereplős feldolgozása. És mint olyan, érdekelni kezdett, hiszen egy képregény, egy anime, egy manga élőszereplős feldolgozása a legtöbb esetben nagy csalódást okoz a rajongótábornak. A One Piece vonatkozásában pedig a túlkarikírozott figurák, a látványra fókuszáló humor átvitele nem volt akármilyen kihívás. Tehát a kérdés alapban fel is vetődik: Mennyire sikerült átültetni a mangát élőszereplős filmbe?
Már a reklámjából is érezni lehetett, hogy itt lesz izgalom, kaland és humor. Mielőtt azonban leültem volna megnézni pár részt, bekebeleztem a mangából is... csak úgy, a hangulat kedvéért.
Ezek után pedig már vártam, hogy megnézzem a sorozatot, hogy az egyébként abszurd és/vagy mókás és/vagy fallikus karaktereket hogyan személyesítik majd meg a világ talán egyik leghíresebb és legsikeresebb mangáját. (345 milliónál is több példányt adtak el ebből a mangából 2013-ban, mely 2014 decemberére bővült még több mint 300 millió példánnyal. Ám összességében túl vannak az eladások az egymilliárdon is. Nem csoda, hogy a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.)
Mikor egy fenékkel végignéztem a történetet, be kell hogy valljam, nagyon jól szórakoztam, és úgy éreztem, hogy az színészeket remekül kiválogatták a történethez. Az a határtalan optimizmus és hit, amit Inaki Godoy megmutatott mint Luffy, egyszerűen imádnivaló. A többi főkaraktert is nagyon eltalálták a színészek. Ki-ki belevitte a saját stílusát is, de igyekeztek hűek maradni, amennyire csak lehetett a sikermangához.
A díszletek egyenes pazarnak mondhatóak. Simán el tudod képzelni azt is, hogy egy ilyen jellegű vidámparkban lófrálsz, és baromira jól érzed magad.
Érdekes viszont, hogy míg a főszereplőket állatira jól sikerült élőbe adaptálni, addig bizonyos mellékszereplők nem igazán sikerültek. Talán túlságosan ragaszkodtak az eredeti mangához, vagy nem? Nem tudom megmondani, hiszen csak pár részt néztem meg eddig belőle. Számomra – például – zavaróan hatott a sok rendellenes színű haj (bár egy mangában ez a megoldás nem szokatlan, viszont élőben mesterkéltnek hatott).
Hogy az akciójelenetek mennyire működnek? Nos, van, hogy szinte érzed a jelenet verejtékét, máskor viszont bűzlik az erőlködéstől.
Hogy a One Piece kalandjai hogyan folytatódnak, nos, arra még várnunk kell.
Ám ha eddig még nem nézted meg ,és tényleg egy felhőtlen, szórakoztató kikapcsra vágysz, akkor itt egy remek alkalom, hogy megtedd.
De ne hallgass rám! Nézd meg, és majd eldöntöd magad, hogy megérte-e a belefeccölt időt. Hiszen kinek milyen az ízlése!
Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!