Nem szültem gyereket, és soha nem is terveztem, mert az én felfogásom ezzel a témával kapcsolatosan teljesen más, mint bárkié.
Vannak, akik anyatípusnak születtek, én nem tartozom ide.
Én szeretem, szerettem élni az életem, nem hiányzott ez a fajta "kötöttség" soha.
Persze ebbe beletartozik az is, hogy sose voltam "gyerek párti"...nem az én idegeimhez van berendezkedve.
Ezért lehet rám követ dobálni, pálcát törni a fejem felett, de ez van.
Ettől függetlenül értettem a film mondanivalóját, és a felismerés pontosan ott volt a szemem előtt amit én soha nem akartam életem során...tökéletes így ahogy van!
Számomra rettenetesen unalmas, és vontatott volt a film, nyílván azért nem kapcsolódtam érzelmileg hozzá, nem jött át az érzés, amit keltenie kellett volna bennem, mert nem vagyok anya.
Maga a story, az anya identitás elvesztése és visszaszerzése dióhéjban.
Totál feladja művészi karrierjét, hogy otthon maradjon a kisfiával.
A napi monotonitás, és a totál elszigeteltség miatt úgy érzi, eltűnt a régi énje, és csak egy amolyan robottá vált.
A többi anyukák, a tökéletes, mosolygós álarcot viselik, ahogyan ő is, ha társaságba megy.
Az „állati” viselkedés annak a dühnek és frusztrációnak az előtörése, amelyet a nők elfojtanak, amikor nem merik kimondani, hogy az anyaság néha kimerítő, és magányos szerep, csak gyűlik, és gyűlik...forronganak legbelül.
A "kutyává válás" folyamata során a nő újra felfedezi a saját testét, az erejét és a szabadságát, vad, amolyan "ősi" energiák bujnak elő.
Különköltözés az adott párttól, férjtől, hogy mindkét fél teljesítse az úgymond felválalt szerepeket, és kölcsönös legyen a család szerep, így egyenlő arányban csinálja ki-ki a maga életét a gyereknevelésen kívül.
A film üzenete szerintem az, hogy nem kell választania a jó anya, és a karrierjét szerető nő szerepe között, mert a kettő együtt teszi őt teljes egésszé, ha a partnere is igazi társ ebben.
....emelem kalapom minden anya előtt, akik ezt végig csinálták, és csinálják!
Nem szültem gyereket, és soha nem is terveztem, mert az én felfogásom ezzel a témával kapcsolatosan teljesen más, mint bárkié.
Vannak, akik anyatípusnak születtek, én nem tartozom ide.
Én szeretem, szerettem élni az életem, nem hiányzott ez a fajta "kötöttség" soha.
Persze ebbe beletartozik az is, hogy sose voltam "gyerek párti"...nem az én idegeimhez van berendezkedve.
Ezért lehet rám követ dobálni, pálcát törni a fejem felett, de ez van.
Ettől függetlenül értettem a film mondanivalóját, és a felismerés pontosan ott volt a szemem előtt amit én soha nem akartam életem során...tökéletes így ahogy van!
Számomra rettenetesen unalmas, és vontatott volt a film, nyílván azért nem kapcsolódtam érzelmileg hozzá, nem jött át az érzés, amit keltenie kellett volna bennem, mert nem vagyok anya.
Maga a story, az anya identitás elvesztése és visszaszerzése dióhéjban.
Totál feladja művészi karrierjét, hogy otthon maradjon a kisfiával.
A napi monotonitás, és a totál elszigeteltség miatt úgy érzi, eltűnt a régi énje, és csak egy amolyan robottá vált.
A többi anyukák, a tökéletes, mosolygós álarcot viselik, ahogyan ő is, ha társaságba megy.
Az „állati” viselkedés annak a dühnek és frusztrációnak az előtörése, amelyet a nők elfojtanak, amikor nem merik kimondani, hogy az anyaság néha kimerítő, és magányos szerep, csak gyűlik, és gyűlik...forronganak legbelül.
A "kutyává válás" folyamata során a nő újra felfedezi a saját testét, az erejét és a szabadságát, vad, amolyan "ősi" energiák bujnak elő.
Különköltözés az adott párttól, férjtől, hogy mindkét fél teljesítse az úgymond felválalt szerepeket, és kölcsönös legyen a család szerep, így egyenlő arányban csinálja ki-ki a maga életét a gyereknevelésen kívül.
A film üzenete szerintem az, hogy nem kell választania a jó anya, és a karrierjét szerető nő szerepe között, mert a kettő együtt teszi őt teljes egésszé, ha a partnere is igazi társ ebben.
....emelem kalapom minden anya előtt, akik ezt végig csinálták, és csinálják!