Christopher B. Landon úgy látszik, a karrierje jelenlegi szakaszát arra tette fel, hogy klasszikus vígjátéki narratívákat ültessen át slasher-környezetbe. Eddig úgy tűnik, hogy nagyon jól csinálja. A Freaky már a címében is megidézi azt a Disney-vígjátékot, amit a 90-es években nálunk is műsorra tűzött a királyi tévé a Családi mozidélután a Disney-vel keretében: Freaky Friday, magyar fordításban Bolondos péntek. (Természetesen remake-je is született.) S ha már Friday és horror, akkor nem kell magyarázni, hogy a további panelek honnan lettek ügyesen összelopkodva (de talán nem lett volna muszáj kiírni egy inzertben, mert a tízéves is rögtön rájön). Amikor a műfaji szabályrendszert már mindenki ismeri, és előre ki tudja számítani a végkifejletet, olyankor jön jól a John Hughes-i érzékenység, amivel az író-rendező a jelenkor tinédzser-attitűdjeit képes beültetni a cselekménybe.
Christopher B. Landon úgy látszik, a karrierje jelenlegi szakaszát arra tette fel, hogy klasszikus vígjátéki narratívákat ültessen át slasher-környezetbe. Eddig úgy tűnik, hogy nagyon jól csinálja. A Freaky már a címében is megidézi azt a Disney-vígjátékot, amit a 90-es években nálunk is műsorra tűzött a királyi tévé a Családi mozidélután a Disney-vel keretében: Freaky Friday, magyar fordításban Bolondos péntek. (Természetesen remake-je is született.) S ha már Friday és horror, akkor nem kell magyarázni, hogy a további panelek honnan lettek ügyesen összelopkodva (de talán nem lett volna muszáj kiírni egy inzertben, mert a tízéves is rögtön rájön). Amikor a műfaji szabályrendszert már mindenki ismeri, és előre ki tudja számítani a végkifejletet, olyankor jön jól a John Hughes-i érzékenység, amivel az író-rendező a jelenkor tinédzser-attitűdjeit képes beültetni a cselekménybe.