Nem a legkiemelkedőbb háborús film, mindenesetre érdekes hangulatú, és aki egyszer látta, annak jó néhány jelenet vésődhet az emlékezetébe. Erősen antimilitarista alkotásról van itt szó, és noha akad benne pár csatajelenet, a hangsúly nem ezeken van, sokkal inkább a lélekábrázoláson és a konfliktusokon, a különböző jellemek bemutatásán. A történet a német 6. hadsereg pusztulását követi nyomon, bár némileg talán kidolgozatlanul. Ám itt nem csak a katonák fizikai megsemmisülését láthatjuk, hanem a teljes demoralizálódást, a lelki széthullást is. (Ez már csak azért is hangsúlyos, mert a cím a hétéves háborúban lezajlott kolini csatára utal, amikor is II. Frigyes ezzel a felkiáltással próbálta visszafogni menekülő katonáit, de a porosz csapatok vereséget szenvedtek.
Tehát úgy vélem, a címválasztás ebben az esetben is kifejezetten jelentőségteljes.) A filmben fokozatosan feltárul a háborúzásba belefáradó, a harci cselekmények céltalanságára ráébredő egyszerű katonák lelkivilága, a háború minden abszurditásával, ritkábban humoros, gyakrabban nyomasztó és kilátástalan pillanataival együtt. A film a sorkatonákat áldozatokként ábrázolja, és a vezetés felelősségét boncolgatja, miközben szigorú ítéletet mond a német katonai és politikai elit ténykedéséről. Különösen érdekes annak felvázolása, hogyan jutnak el a harctéri tapasztalatok nyomán oly sokan a teljes reményvesztettségig, a náci szlogenekből való kiábrándulásig, és a történet éles kontrasztot állít fel a demagóg szólamokat sulykoló, a valósággal nem törődő, nagyhatalmi mámorba belefulladó hitleri-goebbelsi "elit" világa és a keleti fronton a semmiért vérüket ontó katonák mindennapjai között. A film különböző magatartásmintákat vonultat fel a demagógiából hamar kiábránduló fiatal főhadnagytól az éhezésbe és a hidegbe beleőrülő katonán keresztül a parancs teljesítéséhez a szinte a végsőkig ragaszkodó Paulusig vagy a gyáva, a katonákat csupán ágyútölteléknek tartó Linkmannig.
A figurák számomra kicsit sarkítottnak és egysíkúnak tűntek, viszont ezt talán azzal lehet indokolni, hogy a néző is választhat a különböző magatartási lehetőségek közül, illetve a film talán megpróbál gyógyulást nyújtani egy össznemzeti traumára, s esetleg picit a háborús bűnök elkövetésének kérdésében is áttolja a felelősséget a korabeli vezetésre azzal, hogy az egyszerű katonákat áldozatként mutatja meg. Azt persze tudomásul kell vennünk, hogy ez az alkotás 1959-ben keletkezett, tehát még bőven éltek az akkori események résztvevői, a traumák sem múltak el nyomtalanul, s már a hidegháború is javában dühöngött, talán ezért is lehet bizonyos mértékű "szépítésről" vagy elfojtásról beszélni. Mindamellett rendkívül beszédesek, emlékezetesek és torokszorítóan nyomasztóak az olyan részletek, mint a karácsonyi közös ima, a fél órás tűzszünetben a zongorajátékot együtt hallgató német és szovjet katonák pár perces jelenete, a repülőgépre felzsúfolódni akaró kétségbeesett németek látványa, vagy éppen a sztálingrádi pincében nyomorgó sebesült katonák tömkelege, akik torkig vannak a rádióból üvöltő propagandával.
Hitelesítő gesztusként az alkotók archív felvételeket is bevágtak a filmbe, s külön érdekesség, hogy Hitler is megjelenik, igaz, az őt játszó színészt mindig csak messziről és hátulról látjuk, amivel talán arra akartak utalni, hogy az arctalan gonosz még rettenetesebb, mint az, amellyel szemtől szemben állunk. Bár ez a film sem remekmű, mégis valószínűleg feledhetetlen lesz annak, aki látta, és egyébként is viszonylag kevés német háborús filmet tudnék említeni, így szerintem kuriózumként érdemes megnézni.
A nagy költségvetésű film a fiatal Wisse főhadnagy egysége életének hat hónapját mutatja be. Az főhadnagy egyre inkább rájön a háború abszurditására és a náci ideológia... több»
Szereplők: Adolf Hitler, Hans Paetsch, Wolfgang Preiss, Carl Lange, Horst Frank
