Roger Corman... Ha ezt a nevet látom az egyik olyan film stáblistáján, ami felkeltette az érdeklődésemet, biztos, hogy elnapolom addig a megtekintését, míg összehívom pár olyan barátomat, akik hozzám hasonlóan nem vetik meg a 80-as években készített – mára már trash-nek számító – sci-fi–horrorfilmek megtekintését. Hisz egyfajta időutazásban részesítenek eme alkotások – mint például a Rejtőzködő borzalom 1-2 része, ami szintén Mr. Corman kezei közül származott –, mert, ha kicsit belegondolok, igencsak sok ilyen és ehhez hasonlatos filmmel pusztítottam fiatalkorom agysejtjeit, és néha – ezt hangsúlyoznám, hogy néha – jólesik ezek közül válogatni, főleg, ha társul ehhez egy-két hasonló korú és beállítottságú barát és pár üveg sör is.
Az 1981-ben elkészített A félelem galaxisa egy pillanatra sem akar zsákbamacskát árulni azzal, hogy igencsak sok hasonlóság található benne az 1979-ben készített Alien című remekművel (és ezt a készítők is nyilatkozták, hogy referencia filmként tekintettek Ridley Scott filmjére). Sőt egyes pletykák szerint még Roger Corman neve is felmerült annak idején, hogy ő rendezheti majd meg a mai napig az egyik legjobb sci-fi–horrort, A nyolcadik utas: a Halált. Szerencsénkre ezt végül egy bizonyos Walter Hillnek köszönhetjük, hogy nem így történt (ő volt az 1979-es Alien egyik producere). Viszont Mr. Corman nem tett le erről, ezért bizonyos szempont szerint, és jó pár változtatás után elkészítette a saját Alienjét. Abba most nem mennék bele, hogy a két film közt mily elképesztő minőségi eltérések vannak, hisz ez szerintem mindenki számára egyértelmű, de mégis, a maga módja szerint szórakoztatóra sikeredett A félelem galaxisa (csak legyen elég sör hozzá).
Nem volt halálra ítélve a film, hisz mind a háttérmunkások, mind a színészek közt találhatók igazán ismert arcok, elég csak, ha itt még a szárnyait bontogató James Cameront említjük, aki production designerként segítette a film megszületését (bár azért az is igaz Mr. Cameronnal kapcsolatban, hogy szintén ehhez az évhez tartozik az első rendezése is, a Piranha 2. - Repülő gyilkosok, ami finoman szólva sem volt jó alkotás). Színészek terén pedig itt van nekünk Robert Englund – akinek itt még azért pár évet várnia kellett a világhírűvé avanzsáló karaktere, Freddy Kruger megszületéséig –, illetve Sid Haig (1939–2019), aki szintén ismert és kedvelt színész volt a horrorfilmesek körében. Szóval volt merítési lehetősége a filmnek mind színészek, mind pedig a készítők terén és, hogy nem született egy újabb klasszikus, az a pocsék forgatókönyv miatt lehet.
Kevés olyan filmet tudnék felidézni, ahol ennyire elrontja a szörnyű forgatókönyv a kész művet, de ha egyet ki kéne emelnem, akkor az szinte biztos, hogy ez lenne. A cselekmények kibontatlanok, vagy csak szörnyen felszínesek, a dialógusok pocsékok, a karakterábrázolások nevetségesek, és valahogy az egész történet igencsak zavaros. Technikailag soha nem marasztaltam el egy régebbi filmet, és hát azért eltelt 38 év a megszületése óta, és egy-két jelenete még most sem sokkal gyengébb, mint az ez idő tájt készített, rendkívül alacsony költségvetésből (700 000 dollárból) összehozott hasonszőrű alkotások.
Én úgy gondolom, hogy megfelelő társasággal és kellő mennyiségű sörrel még most is egy értékelhető, tipikus B-filmes sci-fi–horrorfilmhez lesz szerencséje a nézőnek, nem mellesleg a filmtörténelem egyik legbizarrabb szexjelenetét is ennek a filmnek köszönhetjük.
47 A félelem galaxisa (1981)
akció | horror | kaland | sci-fi
Egy eltűnt űrhajó felkutatására egy mentőcsapat érkezik egy ismeretlen bolygóra, mit sem sejtve arról, hogy miféle iszonyú veszedelem vár rájuk. Csakhamar kiderül az... több»
Szereplők: Robert Englund, Edward Albert, Grace Zabriskie, Sid Haig, Ray Walston
