A 80-as évek olasz filmgyártása mindig is meghatározó szerepet fog a szívemben betölteni, hisz számtalan narrátoros videokazettát láthattam gyerekkoromban, és ezen filmek többsége onnan származott. Persze nagy százalékukat finoman szólva sem mondanám korszakalkotó darabnak, viszont az biztos, hogy hangulatos kis filmek voltak ezek. Legtöbbjük az akció és a horror műfajából származott, és az első találkozásom a Ghosthouse avagy a La casa 3 című filmmel is pont ez időre datálható.
A 80-as évek vége felé elég sok olasz film próbálkozott azzal az apró trükkel, hogy a készítők amerikai álneveket használtak a stáblistában, méghozzá azért, hogy az amerikai moziközönség könnyebben azonosulni tudjon mind a szereplőkkel, mind pedig azzal a ténnyel, hogy nem egy olasz filmet néznek, hanem egy amerikait. Ezeket a tényeket sokszor megfejelték a készítők azzal is, hogy rengeteg amerikai díszletet használtak a filmjükhöz, pedig valójában ki sem tették a lábukat olasz honból. Sok helyen olvastam, hogy a film elsősorban válasz akart lenni az 1982-es Spielberg/Hooper által készített Poltergeist című filmre, csak ezt amolyan olaszosra vették. Személy szerint én ezzel nem nagyon értek egyet, mert hát akkor szinte bármelyik olyan film, aminek a központi helyén egy szellemek által terrorizált, avagy elátkozott ház található, simán e besorolásba tartozna. Na de nézzük, hogy mit is tartogat a film a néző számára!
Maga a kezdés igencsak erősre sikeredett, úgy is mondhatnám, véresre, és gore jelenetek is bőven vannak benne (és mindezt az első 5 percben kapjuk), szóval bizakodhatnánk is akár hasonló folytatásban, de valahogy ezt mégsem teszik meg a készítők. Persze lesz még elhalálozás, de ezek kivitelezése mégsem lett annyira hatásos és erős, mint a film nyitánya. Engem talán a legjobban mégsem ez zavart a filmben, sokkal inkább két igencsak fontos dolog. Az egyik, hogy valahogy nem éreztem azt, hogy a készítők pontosan tudták volna, hogy mi felé akarják majd elvinni az alkotásukat, hisz ebben a másfél órában volt itt szinte minden. Szellemjárás, őrült gyilkosságok, démoni megszállás és még egy kis zombiskodás is. Talán pont emiatt éreztem azt, hogy történetileg kissé csapongó lett a végeredmény. A másik dolog, ami szintén zavart, az a hihetetlen rosszul teljesítő színészek és a pokoli ostoba dialektusaik. Sajnos ezek miatt egy pillanatra sem tudtam azonosulni egyik szereplővel sem, és a sorsuk is igencsak hidegen hagyott.
Technikailag viszont egyáltalán nem mondanám rossz filmnek, látszik, hogy figyeltek e téren a kivitelezésre, és hangulatilag sem volt annyira rossz, bár azért láttam már sokkal jobban teljesítő hasonló filmet az olaszoktól. Kis múltidézőnek teljesen jó volt ez a röpke másfél óra, de senkinek ne legyenek nagy elvárásai vele kapcsolatban!
