A film elején George Taylor ezredes (Charlton Heston) monológját hallgatva valószínű, hogy sokan ki is kapcsolják a filmet, hogy unalmas és régi. De mégis, az egyik legnyomasztóbb film, amit valaha láttam, és a zene néha megbénítja az embert, és semmi jót nem sugall, persze van benne néhány felesleges drámai hatást keltő, kaotikus hang, mint az üstdob püfölése és idegtépő hegedűszólam, amit nem tudok egyeztetni a képsorokkal, de az biztos, hogy néha hangosabb, mint a párbeszédek. Át kell élni ezt a futurisztikus szatírát, az ember és a majom szokásainak olykor nevetséges szembeállítását a filmben, hogy élvezhessük. (A 2001-es feldolgozás Mark Wahlberg főszereplésével számomra csalódás volt.
Túl sok volt benne a felhajtás. Sokan voltak, sok helyen, nagy volt a nyüzsgés, és ez elvette a film igazi sci-fi jellegét.) A félelem leginkább abban jeleníthető meg, ha egyedül vagyunk egy bolygón egy idegen civilizációval szembesülve, amit nem ismerünk, vagy egy olyan lénnyel, aki vadászik ránk, mint például az Alien című filmben, vagy egy nagy házban.) Ebben a filmben kiemelik az egyedüllétet egy olyan bolygón, ahol „már értelmes ember” régóta nem járt. Három életben maradt asztronauta, akik 2000 éve jöttek el a Földről. Vajon miért telik másként az idő az űrben? Próbáltam utánanézni, de semmi kézzelfoghatót nem találtam ezzel a témával kapcsolatban.
(Gondolom itt, is, mint a Marson az emberiség egy idő után kihal, és utána, ami megmarad, homok és kövek, vagy életben marad pár állatfaj. Jelen esetben a majmok.) Furcsa látni, hogy egy másik faj úgy vadászik és bánik az emberekkel, ahogy mi bánunk most az állatokkal. Talán ez ihlette a regény megírására Pierre Boulle-t a francia írót, aki 1912-ben született. Ahol az embereket állatnak nevezik, korbáccsal verik, élve boncolják és pórázon vezetik. A filmben elhangzik, hogy az ember kártékony. Valóban azok lennénk? A film vége ismert azok számára, akik látták a feldolgozást, csak ebben a jelenetben ledöbbenünk. A forgatókönyvírók (Michael Wilson és Rod Serling) jól megragadták a könyv történetének lényegét. A rendező, Franklin J. Schaffner jó munkát végzett. Olyan lett a film, mint a regény. (Volt szerencsém olvasni.) A zeneszerző Jerry Goldsmith, aki kb. az 1954-es években kezdte a pályafutását. Ajánlom mindenkinek, legyünk nyitottak a téma iránt, és ne az akciós jeleneteket keressük, mert a film inkább drámai, mint akcióban gazdag.
82 A majmok bolygója (1968)
George Taylor (Charlton Heston) űrhajós maroknyi csapatával távoli világok felé utazik, hogy meghódítsák és benépesítsék azokat. Űrhajójuk váratlanul meghibásodik, és egy... több»
Szereplők: Charlton Heston, James Whitmore, Kim Hunter, Roddy McDowall, Linda Harrison
