Bob Bralver Éjféli stoppos című filmjére két dolog miatt is kíváncsi voltam. Az egyik, hogy két olyan színész alakította a főszerepet benne (Michael Dudikoff, aki fiatalkorom egyik emblematikus színésze volt, olyan alkotásai miatt, mint az Amerikai nindzsa 1-2, vagy a Lőj a vadászra, míg a másik főszerepet az a bizonyos Mark Hamill szolgálta, akit szintúgy nagyon szerettem a Csillagok háborúja, majd A Birodalom visszavág című filmekben), akiknek a nevei hallatán bizakodni mertem előjáróban egy jó kis filmben. Míg a másik, ami erőteljesen felkeltette az érdeklődésemet az Éjféli stoppos című filmmel kapcsolatban, hogy sok helyen kimondottan úgy hivatkoztak rá, mint az 1986-os Az országút fantomjának a második részére. Számomra eme két dolog bőven elég volt ahhoz, hogy újra jegyet váltsak arra a bizonyos nosztalgiavonatra, és belekezdjek az Éjféli stoppos című film megtekintésébe. Lássuk hát, hogy milyen is lett a film!
Tehát a nosztalgiafaktorom már a film megtekintése előtt is kellőképpen magason volt, de amint megláttam a gyártó stúdió logóját a film legelején, akkor egyből ugrott még egy szintet, hisz a Cannon Films megannyi nagy kedvencemnek volt a gyártója még gyermekkoromban.
Maga a film története finoman szólva sem a legütősebb, sőt, mondhatnám akár azt is, hogy szinte csak alibiként van jelen, ugyanis nem túl összetett, de sebaj, ezt már azért megszokhattuk a Cannon Films alkotásainál, ugyanis eme forgalmazótól kimondottan sok efféle produkció látott anno napvilágot, és mégis szerettük őket. Itt is ez volt a helyzet nálam, vagyis egy bizonyos pontig, merthogy valahol a történet kétharmada felé azt kezdtem érezni, hogy mintha kezdene fáradni a sztori, és sok esetben mintha önismétlésekkel akarná fenntartani a nézője figyelmét. Mondom mindezt úgy, hogy kimondottan pörgős a cselekményvezetése, és üresjáratok sem igazán vannak benne. A film történetének a lezárása persze az ezerszer ellőtt sablonokra van felhúzva, így semmiféle meglepetéssel nem fog szolgálni azok számára, akik legalább már egy efféle alkotást láthattak korábban. Tehát nálam nem a története lesz az, ami miatt emlékezetes fog maradni az Éjféli stoppos, hanem talán a Mark Hamill által alakított karakter miatt, akit igaz, kissé szokatlan volt látni eme fajta szerepben, de ettől függetlenül nagyon jól hozta a rábízott karaktert. Sajnos mindez egyáltalán nem igaz a film másik főszereplőjére, Michael Dudikoffra. Nem tudom, hogy mindezt annak köszönhettem, hogy a film forgatókönyvírói, Russell V. Manzatt és Bob Bralver csak ennyire írták volna meg a karakterét, vagy esetleg Mr. Dudikoff nem érezte sajátjának a rábízott szerepet, de igencsak feltűnően unottan hozta végül a karakterét, szinte az egész játékidő alatt. A film további szereplői pedig teljesen másodlagosak voltak, sajnos.
Kivitelezések terén is kissé csalódtam a filmben, ugyanis az Éjféli stoppos leginkább az akció szálra épít, néhol egy kevés thrilleres beütéssel, de a horrorfilmes hangulattól elképesztően messze van. A film brutalitása és a vér megjelenítse is igencsak visszafogott benne, pedig hát a történetében bőven benne lehetett volna a lehetőség mindezekre.
Összegezve, kissé nehezen értem meg, hogy eme filmért miért rajongtak oly sokan, ugyanis jómagam csak Mark Hamill alakítását tudom a közepesnél jobbra értékelni, minden más benne csak egy igencsak gyengécske közepes.
72 Éjféli stoppos (1990)
Minden rossz előérzete ellenére Lara az éjszaka kellős közepén felvesz egy stoppost. A férfi eleinte barátságosnak tűnik, rövidesen azonban megmutatja valódi arcát. Egy igazi... több»
Szereplők: Mark Hamill, Michael Dudikoff, Robert Mitchum, Lezlie Deane, Savina Geršak
