Michael Mann rendezett gyenge filmeket, mint a Collateral és a Miami Vice, de 1995-ben, pályája elején, a Szemtől szemben egy valódi különlegesség lett. A középpontban két férfi áll, egy nyomozó és egy bűnöző. Mindkettő középkorú, mindkettő hisz abban, amit csinál, és mindkettő profi is benne. Vincent Hanna detektív (Al Pacino) vagány figura, és magabiztos abban, hogy végül mindig eléri a célját. Neil McCauley (Robert De Niro) viszont olyan csapattal rendelkezik, melyben mindenki kiáll a másikért. Olyanok, mint egy család. Kettejük párharca nem a klasszikus jó és rossz küzdelme, hiszen mindkét karaktert van miért szeretnünk. Én mégis valahogy Robert De Niro csapatának szurkolok, valahányszor újranézem. Nem igazán szeretem azokat a sztorikat, melyek rosszul végződnek, de ez a mozi kivétel. Az a jelenet például, amelyben egy útszéli büfében tárgyalnak egymással, szerintem a filmtörténelem egyik legjobbja. Az értékelésem a két kivételesen jó színész játéka miatt nem is lehet más, mint öt csillag (95%).
Michael Mann rendezett gyenge filmeket, mint a Collateral és a Miami Vice, de 1995-ben, pályája elején, a Szemtől szemben egy valódi különlegesség lett. A középpontban két férfi áll, egy nyomozó és egy bűnöző. Mindkettő középkorú, mindkettő hisz abban, amit csinál, és mindkettő profi is benne. Vincent Hanna detektív (Al Pacino) vagány figura, és magabiztos abban, hogy végül mindig eléri a célját. Neil McCauley (Robert De Niro) viszont olyan csapattal rendelkezik, melyben mindenki kiáll a másikért. Olyanok, mint egy család. Kettejük párharca nem a klasszikus jó és rossz küzdelme, hiszen mindkét karaktert van miért szeretnünk. Én mégis valahogy Robert De Niro csapatának szurkolok, valahányszor újranézem. Nem igazán szeretem azokat a sztorikat, melyek rosszul végződnek, de ez a mozi kivétel. Az a jelenet például, amelyben egy útszéli büfében tárgyalnak egymással, szerintem a filmtörténelem egyik legjobbja. Az értékelésem a két kivételesen jó színész játéka miatt nem is lehet más, mint öt csillag (95%).