Számomra három hozadéka is volt ennek az 1960-ban készített filmnek. Az első: a tipikus kisember, egy kozmetikai ügynök megélhetésért küzdve felveszi a harcot az átvitt értelemben Gonosszal. Akivel harcol Peter Sellers, tőle még nem láttam és a munkásságában nem is lehet találni ennyire ellenszenves figurát. A derűt és minden gagyiságtól mentes vidámságot árasztó színész olyan átélten és hátborzongatóan alakította Meadows ördögi alakját, hogy csak álmélkodtam: ezt is tudja, ilyen alakot is hitelesen el tudott játszani?! A harmadik pozitívum: az eddig előttem ismeretlen Richard Todd, Cummings megtestesítőjeként egy minden gesztusában kiváló színészt láthattam. Tévedtem, mert utánanézve az adatlapjának egyszer már láttam feltűnni a filmvásznon, egy Hitchcock-filmben, a címe „Rémület a színpadon” (esetleg „Félelem a reflektorfényben” címváltozattal lehet ismerős), bár abban Marlene Dietrich teljes mértékben elvonta a figyelmemet. Todd tehetsége csak kortársai; Richard Burton, Dirk Bogarde, Stewart Granger kvalitásaival mérhető. Sajnos ez a film a mai nézők többségének érdektelen, hiszen fekete-fehér, ráadásul feliratos, pedig több és nagyobb értékeket hordoz, mint sok mai popcorn mozi.
Számomra három hozadéka is volt ennek az 1960-ban készített filmnek. Az első: a tipikus kisember, egy kozmetikai ügynök megélhetésért küzdve felveszi a harcot az átvitt értelemben Gonosszal. Akivel harcol Peter Sellers, tőle még nem láttam és a munkásságában nem is lehet találni ennyire ellenszenves figurát. A derűt és minden gagyiságtól mentes vidámságot árasztó színész olyan átélten és hátborzongatóan alakította Meadows ördögi alakját, hogy csak álmélkodtam: ezt is tudja, ilyen alakot is hitelesen el tudott játszani?! A harmadik pozitívum: az eddig előttem ismeretlen Richard Todd, Cummings megtestesítőjeként egy minden gesztusában kiváló színészt láthattam. Tévedtem, mert utánanézve az adatlapjának egyszer már láttam feltűnni a filmvásznon, egy Hitchcock-filmben, a címe „Rémület a színpadon” (esetleg „Félelem a reflektorfényben” címváltozattal lehet ismerős), bár abban Marlene Dietrich teljes mértékben elvonta a figyelmemet. Todd tehetsége csak kortársai; Richard Burton, Dirk Bogarde, Stewart Granger kvalitásaival mérhető. Sajnos ez a film a mai nézők többségének érdektelen, hiszen fekete-fehér, ráadásul feliratos, pedig több és nagyobb értékeket hordoz, mint sok mai popcorn mozi.