Annak idején hallottam erről a filmről, de valamiért kimaradt. Sebaj, ami késik, nem múlik. A végeredmény pedig egy olyan négy „kisfilmből” összetevődő egész lett, amely elég rosszul indult, aztán a végére csak lett belőle valami. A Négy szobán ugyanis nem nagyon lehet mit szépíteni: az első két szegmens (itt: szoba) elég gyengére sikeredett, a harmadik és negyedik viszont egész nézhető. A nem mindennapi színészgárdát nézve (már rögtön a legelső szobában ott van Madonna és Valeria Golino, majd aztán olyan sztárparádé következik, mint Antonio Banderas na meg Jennifer Beals aki ráadásul valami érthetetlen ok miatt a záró szkeccsbe is visszatért) talán maguk a színészek is azt gondolták, ebből a filmből valami egészen eszméletlen végeredmény fog kisülni, aztán simán lehet, hogy fogták a fejüket a moziban, amikor meglátták magukat. Azt viszont nem kétlem, hogy a forgatás valami különleges élmény lehetett számukra, hiszen minden olyan elvetemült dolgot életre kelthettek, ami a legbetegebb fantázia szüleménye lehet csak. Az összkép tehát az alapfelvetés izgalmassága ellenére is csak amolyan felemás lett. Talán nem is véletlen, hogy az első két szoba rendezőinek (Allison Anders és Alexandre Rockwell) neve kevésbé cseng ismerősen a filmszeretők számára, mint a második két rész dirigálói (Rodriguez és Tarantino).
Aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az persze Ted (Tim Roth alakításában), az egyetlen összekötő a szobák között. A rajzfilmekre emlékeztető gesztusai, jelenetei a szó jó és rossz értelmében megmosolyogtató, hiszen alkalomadtán ez az egyetlen humorforrás, máskor viszont rendkívül bugyuta a karaktere. Legalább annyira bugyuta, mint a szegmensek, akár így is fogalmazhatnék: bürleszkszerű ripacskodás jó másfél órán keresztül. Szerencsére a harmadik szoba már elég humorosra sikeredett (a maga rodriguezes módján, nekem abszolút ez a fejezet a kedvencem, ahogy a két kis maffiózópalánta hülyíti a londínert, az valami fergeteges), s a negyedik is egész jó (a maga tarantinós módján). A másik oldalról viszont kapunk egy iszonyat béna effektekkel teletűzdelt epizódot, s egy elég bénán kivitelezett túszdrámát, amelyek igencsak rontanak az összképen.
A Négy szoba a szkeccsfilmek tipikus hibáiba esett sajnos: változó színvonalú részek, amelyek inkább kioltják egymást. A négyes szám bűvöletében fogant filmet sajnos a legnagyobb jó indulattal sem tudom 4 csillagra értékelni. Semmiképpen nem átlagos film, de csak félig sikerült jól, így marad a 3-as!
76 Négy szoba (1995)
A Los Angeles-i Mon Signor szállodájában a fiatal londiner, Ted, aki éjszakai szolgálatát teljesíti, élete legkülönösebb élményén megy át. Négy különböző szobában négy... több»
Szereplők: Bruce Willis, Quentin Tarantino, Salma Hayek, Tim Roth, Marisa Tomei
